„A Luppa eddig úgy működött, hogy az ember odaaautózott, motorozott vagy bringázott, a járművet ledobta a susnyás szélébe, aztán fürdött, bele a vakvilágba, ette-itta, amit hozott, majd a bokrok közé szart, és hazament. Ez, lássuk be, tökéletes modell a maga módján, nekem például sose kéne ennél több, a mainstream polgárok közül mégis sokan vágynak konszolidáltabb körülményekre. Az ő emberük Reformer Károly, a Bányatavak Plázásítója. A Gerendai-féle Luppa-tavon parkolóban lehet parkolni, zárt helyen öltözni, vécébe szarni, a fürdőrész ki van bójázva, a vízben életmentők cirkálnak, a büfék igényes, sőt kézműves élemiszereket árusítanak, akinek pedig nem elég a fekvés meg az ázás, mindenféle budai sportokat űzhet.
Én évtizedek óta horgászom itt, így tátott szájjal néztem, Gerendaiék már eddig is mennyire átalakították a tó kinézetét. Az elválasztó gátat például megrövidítették és egészen alacsonyra gyalulták, egybenyitva a vízfelületet. Az így kialakult félsziget azért még mindig több, mint fél kilométer hosszú. A Gerendai-vízió szerint ezt majd 50 méterenként fogja bérbe adni ismert budapesti mulatóhelyek kihelyezett nyári kocsmáinak. Ha egy is bérel itt helyet, ez lesz az ország első olyan vendéglátóhelye, ahol európai értelemben vett mulatozós berúgás közben az asztaltól lehet pontyozni. Eldőlhet végre a nagy kérdés is, miszerint lehetséges-e szexuális kapcsolatot létesíteni csontkukacok birtokában.”