Nyitott és bezárkózó az új törésvonal

„Mit is értünk a 2010 előtti örökségen?

A rendszerváltás óta eltelt időben minden miniszterelnök, sőt jóformán a pártelnökök is vagy a KISZ-ből, az állampártból vagy az azzal szemben föllépő elitcsoportokból került ki. És van egy meggyőződésem: olyan ember tudja leváltani Orbán Viktort, akinek ehhez nincs köze. Ő vagy egy önkormányzatban edződött, vagy a politikába kívülről érkező ember lesz. Legkésőbb 2014-re fel kellett volna ismernie a régi szoclib világnak meg másoknak, hogy 2010 előtti politikai mechanizmusokkal nemcsak, hogy a győzelem nem érhető el, és nemcsak, hogy az ország nem kormányozható, de alapjaiban változtak meg a dolgok. (…)

És most mit lát ugyanerről?

A Brexit is és Trump példája is azt mutatja, hogy az elhúzódó világgazdasági válság utáni években új törésvonalak keletkeznek. Ez nem város-vidék, nem elit meg nem elit, nem pórnép meg az okosok ellentéte, hanem  az összes bajával együtt a globalizált világhoz való nyitott viszony vagy az azzal szembehelyezkedő vagy kiszoruló ember közötti feszültség. Ez a törésvonal Magyarországon is egyre erősebb, ebben a Fidesz ügyesen politizál, de pont ez táplálja abbéli hitemet, hogy nem lehetetlen leváltani őket.

Trumpot és Brexitet most egy kicsit hagyjuk, baljós árnyak, nem vitatom, de ezek az árnyak régi képviseleti demokráciákra, mély szabadelvű hagyományokra vetülnek. Magyarország pedig…

Nem terelni akartam, csak mutatni, hogy van egy mintázat, amely szerintem képez egy új törésvonalat, de valóban vannak óriási különbségek. Rettenetes megélni, hogy a magyar vidék miként csúszik bele egy feudális, mikszáthi-móriczi rendbe, hogyan megy tönkre a polgárosodásnak a maradéka is.”