Paolo Bacigalupi: A vízvadász

„Ivóvíz. Annyira magától értetődő, hogy jön a csapból, ha megnyitjuk, hogy egy rövid vízszünet is szinte pánikreakciót vált ki, megtöltünk minden nagyobb edényt és palackot (már ha előre tudunk róla), mint ha az életünk múlna rajta. Időnként persze találkozunk olyan cikkekkel, hírekkel, hogy a bolygó kevésbé szerencsés részein vízhiány van, hogy a következő komolyabb háborúk nem az olaj vagy a terület, hanem a víz miatt fognak kirobbanni, de nem foglalkozunk velük különösebben. Néhány évente egy kicsit közelebb kerül a probléma, amikor a hazai mezőgazdaság is megsínyli az aktuális szárazabb időszakot, ez esetleg megjelenik az élelmiszerárakban, csakhogy amíg a csapból jön a víz, a boltban pedig van kaja, addig a többséget ez sem mozgatja meg különösebben.

Éppen ezért semmi nem garantálja, hogy A vízvadász jobban megérinti az olvasót, de a szinte filmszerű, közvetlen és kíméletlenül realista (kivéve, amikor átcsap akciófilmes pszeudo-realitásba) történet azért lényegesen jobb esélyekkel indul, mint bármilyen rövidhír vagy elemzés.

Nem kell persze mindenáron komolyan venni, Bacigalupi regénye olvasható egyszerű sci-fi thrillerként is. Megvan benne minden, ami miatt a szórakozásra vágyó olvasó kedvelheti: a csúcstechnológia és a pusztulás kontrasztja, ügynökök, maffiózók, a vetélytársaival kegyetlenül leszámoló óriáscég, kemény női- és rosszfiú férfi főszereplő, rengeteg akciójelenet, pörgős és durva thriller-hangulat, és természetesen a jóleső tudat, hogy mi azért szerencsére nem egy ilyen világban élünk.”