Kötcsén megértettem valamit

„Kötcse, kora reggel. Kellene főzni valami levest ebédre. A mélyhűtőben találok csirkét, de semmi leveszöldség. Na, mindegy. Teszek-veszek, várok nyolc óráig és lemegyek a boltba. Szemben a Posta. Beugrom újságokért. Még nincs, majd tíz óra körül hozzák Balatonföldvárról, tudom meg. Hát jó, elleszek anélkül is, gondolom magamban.

Tíz óra. Főzök, olvasok, Marcit emelem, leteszem, emelem, leteszem. Imád főzni. Ajtóból valaki beköszön. Kimegyek, a földvári postás áll a küszöbön. Mondja, hallotta, hogy újságot kerestem. Sajnos csak későn ér ide. De szívesen behozza, ha megmondom, hogy mikor vagyok itt, és mit akarok olvasni.

Annak idején bezártunk vidéki Postákat. Mert veszteségesek voltak. Most megint bezárnak százasával. Annak idején azt gondoltam, hogy nem tehetünk mást, mert ez így racionális. Akik most zárják be a postákat, akkor hangosan tiltakoztak.

Hét évvel kormányzásom után itt Kötcsén megértettem valamit. Tényleg fontos, hogy pénzügyekben racionálisan döntsünk, mert a költségvetés pénze a közös pénzünk, amit ránk bíztak, hogy jól gazdálkodjunk vele. De végső soron nem legalább ennyire fontos, hogy ezek a kis közösségek, a falvak megmaradjanak és éljenek? És ez mennyit ér pénzben? Egy család, egy barátság, egy ország nem olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Lelkük is van.

lÉs tegnap megjött az újság.”