A biztonság kulcsa a szabad választás

„CSH: Az otthonszülést - én legalábbis- egy következő állomásnak látom. Amikor az otthonunkban hozhatjuk világra gyermekünket. Olyan egyszerűnek és természetesnek hangzik, mégis oly sok az ellenérzés, mégis olyan kevesen vállalkoznak rá! Ennek mi az oka? A kismamák nem kapnak meg minden információt erről a lehetőségről?

GÁ: Hogy miért választják viszonylag kevesen az otthonszülést? Mert a legtöbben a kórházban érzik magukat biztonságban. Az van ma Magyarországon a levegőben, azt sugallják általában a szülészorvosok, a védőnők, egészségügyi és nem egészségügyi fórumok, hogy a kórházi szülés biztonságos, az otthonszülés pedig nem. A tudományos bizonyítékokat kevesen keresik meg, és különben is található körülbelül ugyanannyi cikk az otthonszülés ellen, mint mellette, arra meg már tényleg nagyon kevés a vállalkozó, hogy a kutatás érvényességének, hitelességének utánajárjon. Nem is beszélve arról, hogy mindenki azt hallja meg, amit akar, amire nyitva van a füle. 

A biztonság is sokrétű. Egészségügyi vonatkozásai mindenki számára kézenfekvőek, de a társadalmi elvárások, a neveltetés, az egyén aktuális körülményei, fejlődési állomása, a társ támasza, a párkapcsolat maga, az egyén és a tekintély viszonya, a társadalmi helyzet, a reklámok, a tabuk, a tudatalattiban lévő esetleges gyerekkori traumák, az élet során a nőt ért sérelmek, a nő személyisége, belső szabadsága és még ki tudja, mik mind-mind befolyásolják a biztonságot. 

CSH: Esetleg az is oka lehet, hogy nincsenek sokan szakemberek, akik ezt támogatják vagy »csinálják«?

GÁ: Az tény, hogy a bábák helyzete nem optimális ma Magyarországon. Ez pedig kihat a várandósokra, és tőlük elválaszthatatlanul a kisbabákra, a jövő felnőttjeire.

CSH: Milyen nehézségekbe ütközik az a szakember, szülészorvosként és bábaként, aki az otthonszülést támogatja?

GÁ: Szülészorvosként a régmúltban kirekesztette a szülészorvos társadalom azt, aki ilyesmire vetemedett. Bábaként pedig 2011 áprilisa óta lehet Magyarországon működési engedélyt kapni otthonszülés kísérésére és 2014. július 1-től az úgynevezett alacsony kockázatú várandósok gondozására is – elvileg. Gyakorlatilag ez utóbbi különböző okokból nem tud megvalósulni, és sem a várandósgondozásnál, sem a szüléskísérésnél, sem a szülés körüli ellátásnál nem érvényesül az a tény, hogy a szülészet-nőgyógyászat és a bábaság két különálló, önálló szakma, nem alá- és fölérendeltje egyik szakma képviselője sem a másiknak, nincs köztük hierarchikus viszony. A bába és a szülészorvos egymásnak nem beosztottjai és nem főnökei. 

Orvos és bába kéz a kézben a szülő nőért és a babáért – ez az egyik legfontosabb, aminek híján vagyunk. Pedig egyértelmű, hogy a szülészorvosoknak szükségük van a bábák tudására, a bábáknak a szülészorvosokéra, a szülő nőnek és a babának mind a szülészorvosokra, mind a bábákra – ennek csorbulása a biztonság rovására megy.

A másik legfontosabb pedig, hogy az otthonszülést rendeletbe foglaló szabályok - bár mérföldkőnek tekinthető, hogy egyáltalán van ilyen – nemhogy mindenki számára szabadon elérhető alapszolgáltatásként vezették volna be az otthonszülést, inkább kiélezték a különbségeket várandós és várandós között. A rendelet bevezetése által valósággá vált ugyanis az a tévhit, amit az otthonszülést választókról elejétől fogva terjesztettek, de a rendelet előtt egyáltalán nem így volt. Ez pedig az, hogy az otthonszülés a rózsadombi hölgyek úri huncutsága. Korábban anyagi helyzetétől függetlenül bárki választhatta és választotta is az otthonszülést, ma viszont a bábákat a rendeletben foglalt követelmények arra kényszerítik, hogy legalább annyi pénzt kérjenek a szülő nőtől az otthonszülés kíséréséért, amennyit a szülészorvosok szoktak kapni a szülésvezetésért. Korábban már mondtam, hogy a biztonság kulcsa a szabad választás. De hol szabad a választás, ha azt az anyagi helyzet határolja be?”