A Brexit kiengedte a nacionalizmus szellemét a palackból

„Így aztán elindult a csata a hagyatéki lista legértékesebb ékszeréért: az eddig Nagy-Britannia által elfoglalt EU-tagi székért. És ezért hivatalosan már be is jelentkezett Skócia, melynek miniszterelnöke, Nicola Sturgeon Brüsszelbe is érkezett. A már megerősített találkozók listáján kulcsszereplők neve szerepel: az Európai Parlament elnöke (plusz a legfontosabb parlamenti frakciók vezetői) és az Európai Bizottság elnöke (Junckerrel 17 órakor kezdődik a találkozó), de ugyanakkor más tagállamoknál is intenzíven lobbizik ügye érdekében. Mindezt azután, hogy rögtön a BREXIT bejelentését követően, szombat reggelre összehívta a kabinetet, már bejelentve egy jogászokból, pénzügyesekből és diplomatákból álló tanácsadó csapat összeállítását annak kigondolására, hogy miként tölthetné be Skócia Nagy-Britannia „üres székét” az EU-ban. (...)

A gond az, hogy »Skócia EU-n belüli helye« csak Nagy-Britannia részeként létezett (és jogilag e pillanatban semmi sem változott). Persze, Nagy-Britannia úgy döntött, hogy kilép a rendszerből, egy újabb skóciai népszavazás pedig meghozhatja a függetlenné válást, a kampány győztes témája pedig éppen ez lehetne: az EU-ban maradás, azokkal a garanciákkal, melyeket – esetleg – a miniszterelnök asszony megkaphatna.

David Cameron a szerencsétlen népszavazás kiírásával közvetlenül, demokratikus módon nyitotta meg az utat a nacionalista ideálok teljesülése felé, melyek – végre – a BREXIT témáját használhatják majd fel a függetlenségi népszavazásokhoz.

De hányan ülhetnek majd ugyanarra a székre? Persze, Észak-Írországban a Sinn Fein vezetői már bejelentettek egy népszavazási szándékot, de ezúttal az »anyaországgal egyesülésről«. Itt az Ír Köztársaságról lévén szó, automatikusan EU-taggá válnak.

De a walesi függetlenségi párt, a Plaid Cymru hétfőn, június 27-én bejelentette, hogy lemásolná Skócia lépését és kérné az EK-val szembeni függetlenségét, éppen azért, hogy benn maradhasson az EU-ban. Leane Wood, a párt vezetője már bejelentette, hogy a június 23-i népszavazás »abszolút mindent megváltoztatott« a walesiek és az angolok közötti történelmi kapcsolatban. (...)

Itt tartunk most és amikor mai tudósításomban azt mondtam, hogy óriási dilemmák tűnnek fel a láthatáron, akkor többek között erre is utaltam. Hiszen ez a Pandóra szelencéje jelenleg csak Nagy-Britannia örökségére vonatkozik, de amennyiben az EU folyamatokat és eljárásokat hoz létre az EK-ből a közeljövőben esetleg kiváló országok gyors felvételére, akkor ezzel precedenst hoz létre. Mégpedig azért, mert az utóbbi hónapokban számtalan üzenet volt arról, hogy nem lesznek a meglévőktől és minden eddigi jelölt országgal szemben alkalmazottaktól eltérő EU-csatlakozási eljárások. Ha ez megváltozik, akkor az igazi rémálom lesz. Más jövőbeni esetekben is alkalmazható lenne egy ilyen természetű precedens? Még akkor is, ha esetleg azt mondanák, hogy Skócia kérése, például, csak egyedi jellegű kivétel lenne?”