A migránsválság megértése és az irodalom

„Csak az Adunis néven publikáló Ali Ahmad Szaid Eszber verseit olvastam, Tükör Orfeusznak című kötete 2014-ben jelent meg magyarul, amikor a költő elnyerte a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. De ő már hatvan éve elhagyta Szíriát. Pedig ha igazán meg akarjuk érteni, mi történik ma körülöttünk, fontos volna figyelnünk a kortárs írókra. Például Szíriában is. A XX. századi magyar valóság sem érthető meg történelemkönyvekből vagy újságarchívumokból. (Mi derül ki például a hatvanas években megjelent bármely napilap híradásaiból?) Ha tényleg érteni is akarjuk, csak az irodalom marad. Hiszen mindegy, hogy mennyire szubjektív egy írás, vagy mennyi benne a fikció, a jó irodalomban felismerhető a világ működése, amelyben született, a társadalmi valóság és az egyszeri sorsok egyaránt.

Ha felismerjük a jelenlegi válság tétjét, és megoldást keresünk, akkor egyértelmű, hogy elengedhetetlen megismerni a valóságnak ezt a nagyobb szeletét is. Írókra, költőkre, műfordítókra van szükség. Mint azokban az időkben, amikor illegálisan birtokolt írógépeken (a fiaink talán majd képtelenségnek tartják a gondolatot, hogy volt olyan korszak, amikor az ember nem írhatott le bármit) bepötyögött írásokat csempésztek a bátrak Nyugatra, hogy hadd tudja meg a világ, mi történik itt. Ma nincs tele a sajtó ezeknek a veszélyes küldetéseknek az eredményeivel. Ma szinte mindenhol ugyanazt a híradást sugározza a Nyugat. Pedig talán azt is hasznos volna tudnunk, hogy például mit írt a tavaly elhunyt Hanna Mina, elolvashatnánk Samar Yazbek könyveit, és fel kellene kutatni azokat is, akiknek a neve nem jelenik meg pár kattintás után egy találati listán.

Érdekelnek azok is, akik a fióknak írnak, titkos naplókba jegyzik a gondolataikat, vagy még csak magukban mormolják a történeteket, amelyek bármikor megeshetnek. Ezek által sok mindent és sokakat megérthetnénk. Azokat is, akik eljöttek. Azokat is, akik maradnak.”