Márciusban meggyilkolták Mohammad Basir al-Aani költőt Szíriában, de nálunk nemhogy verset nem írt erről azóta sem senki, a hírösszefoglalók szerkesztőinek sem jelentett releváns információt.
„Csak az Adunis néven publikáló Ali Ahmad Szaid Eszber verseit olvastam, Tükör Orfeusznak című kötete 2014-ben jelent meg magyarul, amikor a költő elnyerte a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. De ő már hatvan éve elhagyta Szíriát. Pedig ha igazán meg akarjuk érteni, mi történik ma körülöttünk, fontos volna figyelnünk a kortárs írókra. Például Szíriában is. A XX. századi magyar valóság sem érthető meg történelemkönyvekből vagy újságarchívumokból. (Mi derül ki például a hatvanas években megjelent bármely napilap híradásaiból?) Ha tényleg érteni is akarjuk, csak az irodalom marad. Hiszen mindegy, hogy mennyire szubjektív egy írás, vagy mennyi benne a fikció, a jó irodalomban felismerhető a világ működése, amelyben született, a társadalmi valóság és az egyszeri sorsok egyaránt.
Ha felismerjük a jelenlegi válság tétjét, és megoldást keresünk, akkor egyértelmű, hogy elengedhetetlen megismerni a valóságnak ezt a nagyobb szeletét is. Írókra, költőkre, műfordítókra van szükség. Mint azokban az időkben, amikor illegálisan birtokolt írógépeken (a fiaink talán majd képtelenségnek tartják a gondolatot, hogy volt olyan korszak, amikor az ember nem írhatott le bármit) bepötyögött írásokat csempésztek a bátrak Nyugatra, hogy hadd tudja meg a világ, mi történik itt. Ma nincs tele a sajtó ezeknek a veszélyes küldetéseknek az eredményeivel. Ma szinte mindenhol ugyanazt a híradást sugározza a Nyugat. Pedig talán azt is hasznos volna tudnunk, hogy például mit írt a tavaly elhunyt Hanna Mina, elolvashatnánk Samar Yazbek könyveit, és fel kellene kutatni azokat is, akiknek a neve nem jelenik meg pár kattintás után egy találati listán.
Érdekelnek azok is, akik a fióknak írnak, titkos naplókba jegyzik a gondolataikat, vagy még csak magukban mormolják a történeteket, amelyek bármikor megeshetnek. Ezek által sok mindent és sokakat megérthetnénk. Azokat is, akik eljöttek. Azokat is, akik maradnak.”
Sok függ a szír lakosságtól és politikai erőktől, a globális nagyhatalmi szereplőktől. De az mindenképpen ígéretes, hogy Magyarország egész más helyzetben van most, mint a 2000-es évek elején.
Érzéketlen dolog lenne visszaküldeni őket Szíriába, aggódik a Politico, amely szerint már megint a „szélsőjobboldal” lát lehetőséget a helyzetben.
Norbert Hofer tisztázta a helyzetet.
Fricz Tamás szerint „az amerikai befolyás az Unióra nézve egy régi dolog. Így Donald Trumpot figyelembe kell vennie a brüsszeli elit tagjainak.”
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Háfez al-Aszad 1971-től 2000-ben bekövetkezett haláláig volt Szíria kegyetlen kormányzója.
NGM: a kormány továbbra is azon dolgozik, hogy a magyar családok évről évre egyre többet vihessenek haza.
Golovin Vlagyimirnak nem maradt más választása.
