„A felsőház holnap valószínűleg döntést hoz arról, biztonságos országnak tekinti-e a Magreb-térség országait. Van olyan, hogy csak az eső vagy egy eresz között dönthetünk. Elismerjük-e biztonságosként a Magreb-országokat, holott tudjuk, hogy ott egészen más a biztonság és a jogállamiság állapota, mint az EU-ban? Vagy továbbra is a menekültek halálával kalkulálunk a Földközi-tengeren? Harmadik opció nincs. Amennyiben nem ismerjük el a Magreb-országokat biztonságosnak, a tengeri úton érkező, hajótörést szenvedett menekülteket kötelezően az EU-ba kell szállítani. Hiszen alig van olyan biztonságos harmadik ország, amely kész lenne befogadni őket.
Ha a hajótörés egyfajta belépőkártyát jelent az unióba, a jövőben is számos ember életét fogja veszíteni a nyílt tengeren. Vagy mert annyira bátor volt, vagy mert gátlástalan embercsempészek áldozata lett. Másrészt joggal lehet kételkedni, hogy Marokkóban, Tunéziában és Algériában biztonságban vannak-e a menekültek. A politikai üldözés nem túl valószínű, de vajon teljes bizonyossággal kizárható kizsákmányolásuk ás szexuális kihasználásuk? Ez tényleg az eső és az eresz közötti döntés.
Ebben a helyzetben számomra még mindig jobb döntésnek tűnik biztonságos országnak nyilvánítani a Magreb-államokat. Két ok miatt: bármivel is kritizálják ezeket az országokat, a menekültek nem fognak belefulladni a tengerbe. Ha kilátástalanná válik az EU-ba csónakon való eljutás, a Magreb-államok már nem lesznek érdekesek a menekült- és migrációs hullám szempontjából. A probléma tehát akkor oldódik meg, ha a bűnözők már nem jutnak újabb áldozatokhoz.”