Isten, haza, család (Egyszerű történet, a kantiánus kisgazda-változat)

2016. július 21. 10:53

Milyen lenne az ideális politika? Ami felkészít és enged az Istennel, a hazával és a családdal való szembenézésre (úgy, ahogy ennek a szembenézésnek helye van).

2016. július 21. 10:53
Béndek Péter
1000 A Mi Hazánk

Isten, haza, család nem politikai, hanem életprogram -- életminőség, ha tetszik (ha nem). Sosem tudhatjuk, mikor leszünk hívők, és mikor veszítjük el a hitünket (kb. önmagunkat), ezért abszolút bizonytalan az is, mit remélhetünk, és ha szeretünk, szeretünk-e önmagunkon túl is. Nem akarok én egy rossz EP-utánérzést írni, ez egy abszolúte kőkemény politikai poszt (természetesen). A politikumról, ami összeköt és szétválaszt. Ami összeköt, az a bizonytalanságunk (a tolerancia oka, hogy nem tudhatjuk, igazunk van-e) és a tudatlanságunk (a lényeg iránt), és csak remélhetjük, hogy egyre kisebb koncentrikus körökben közelítünk ezek megszűnéséhez. De akkor, hopp, hirtelen közbejön a politika, és bejelenti igényét arra, hogy közölje velünk a lényeget. Ahelyett, hogy tudomásul venné, ami összeköt (a »nagy kérdésekkel« szembeni tudatlanság), szétválaszt azzal, hogy ránk kényszeríti a válaszait.

A politika -- szemben mindazzal, ami a lényeg -- a szavak azonnali használatának (kimondásának és értelmezésének) művészete, ami túlnyomórészt rossz alkotásokat szül. Megerőszakolja azt, amiről csak hallgatni tudhatnánk (Isten, haza, család), és állásfoglalásra kötelez lényegtelen, gyakran nem is létező dolgokról, amit cselekvőképes tudásnak tüntet fel. Így aztán egy ideje ott tartunk, hogy nemcsak helyettesítő tudással áltat, de egyenesen a Tudással -- amire mi más következne, mint az utóbbitól való távolságunk további növekedése. A politika (magyarul szólva) diszfunkcionális a lényeg megismerésében, és azzal, hogy folyamatos izgága megmondásra kényszerít (különben nem lennél jelen az ő hideg szemeiben), abszolút dehumanizál. Ajánlatos elhúzódni tőle, miközben ha így teszünk, teret adunk közülünk a legrosszabbaknak. Ez a -- mit is mondjak hirtelen -- közélet paradoxona.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Dénia
2016. július 22. 09:11
"Ahelyett, hogy tudomásul venné, ami összeköt (a »nagy kérdésekkel« szembeni tudatlanság), szétválaszt azzal, hogy ránk kényszeríti a válaszait." Itt a baj gyökere. Hogy azt gondolod, a társadalmat a nagy kérdésekkel szembeni tudatlanság köti össze. Ez a múltat végképp eltörölni dolog eredménye. Mert az a társadalom, aminek van múltja, és ismeri is azt, pontosan tudja, hogy az adott társadalmat mi köti össze. Ami vezérfonálként végigmegy a történelmen. És akkor nem közös tudatlanságról beszélünk, hogy csak az köt össze minket, hanem közös tudásról. Amire szüksége van egy társadalomnak, mint alapra, különben nem tud társadalom lenni.
balbako_
2016. július 22. 06:08
Ez valami kényszer Béndeknél? Egyszer már bejelentette, hogy az ország méltatlan magas személyiségére ezért visszavonul. Örömünkre jött az üröm azóta is gyötri állampolgárainkat őrült ötleteivel, dagályos semmitmondásaival.
Akitlosz
2016. július 22. 02:08
Az egy dolog, hogy ez a Béndek ember javíthatatlan, saját magát sem veszi komolyan, de a Mandiner figyelembe vehetné az olvasói igényeket. Hányan jönnek ide azért, hogy Béndeket olvassanak? Ő inkább amolyan, ha az olvasó Mandinert akar olvasni, akkor el kell viselnie Béndeket is szint.
moricka13
2016. július 21. 17:10
Ami azt illeti, az Isten, haza, család Torgyántól hitelesebb volt, mint Béndektől, pedig rajta is de sokszor lehetett akkorákat röhögni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!