Orbán és Putyin: egyik elégedett, másik nem

„Akinek volt szeme ezen az EB-n a kelet-európai csapatokra, rögtön felfedezett egy régi ismerőst, valamint egy nagy meglepetést. Utóbbi kategóriába tartozik a magyar nemzeti csapat teljesítménye, tőlük még a legoptimistábbak sem várták, hogy egyáltalán képesek lesznek gólt lőni. Végül ők kaptak négyet, ám csak a nyolcaddöntőben estek ki.

Ezt a figyelemreméltó sikert – és ez már kevésbé meglepő – Magyarország miniszterelnöke, a jobboldali Orbán Viktor sietve fel próbálta használni saját és politikája céljaira. Mottója az volt: jó úton járunk. Hogy ez az ember – aki a sport minél nagyobb támogatását tűzte ki célul – tekintélyelvű rendszert épít és EU-tag létére fittyet hány az EU-s aggodalmakra? Spongyát rá. Így hát a baloldal, már aki még nem vándorolt ki, nem igazán tudott örülni csapatuk sikerének. Ami mit sem változtat azon, hogy egyébként tényleg nem játszottak rosszul.

Az oroszokról ezt nem lehet elmondani. Ennek a gerontoklubnak a premodern játékmódja alvilági. De nem csak erről van szó, hiszen Oroszországban mindig minden a nagy egészről szól. A csoportkört követő kiesés – egyes orosz huligánok ámokfutásával tarkítva – ismét az egész nemzet szégyene és megalázása volt. Ha valamire, hát erre pont nincs most szüksége az oroszoknak: a Krím-félsziget megszállása fokozatosan ható balzsamként szolgált a szétzilált orosz néplélek sebeire. Valószínűleg nem csak Vlagyimir Putyin elnök gondolja majd úgy, hogy a csapatból hiányzott az egészséges patriotizmus és az akarat, hogy a pályán álljanak helyt szülőföldjükért.

A felelősök most a hibák okait keresik, és gyógyírt keresnek rájuk. A gond csak az, hogy két év múlva ők rendezik a világbajnokságot. Addig meg csak találnak pár jó patriótát valahol.”