Nem a szexelő nők, hanem a kurvázók jelentik az erkölcsi romlást

„Elvárjuk, hogy egy nő felvegye a bikinit, jól nézzen ki benne, elhitetjük vele, hogy egy nő elsősorban akkor értékes, ha jól néz ki, és tetszik a férfiaknak. Legyen a vágy tárgya, de semmiképpen ne mutassa ki, hogy ő is vágyik a szexre, mert akkor kurva. Főleg ne higgye azt, hogy az ő vágya, az ő döntése, az ő szabadsága is számít – hiszen arról, hogy lesz-e szex, és milyen lesz, úgyis a férfi dönt. Arról pedig, hogy a szexet hogyan értékeli a társadalom, a jobbára férfiak uralta és férfiak szerkesztette, nyilvánvalóan a férfiak vágyait és normáit sugárzó média.

De közben azért nevessen a szexista poénokon, hallgassa végig, hogy melyik nő mennyit ér a külseje alapján, hogy a csávók kit dugnának meg, mert akkor jófej. Mosolyogjon, ha beszólnak, leszólják, mert ha nem teszi, akkor nem jófej. Legyen jófej, menjen bele a piálásba, fogadja el a piát, a drogot, de ha utána rosszul lesz, elájul, esetleg még meg is erőszakolják, akkor egyrészt az ő hibája, másrészt kurva. Nem számít, hogy tizenéves, és éppen csak azt gondolta, hogy egy buliba kiöltözni, csávóktól pozitív visszajelzéseket kapni és velük piálni a szórakozás és a szabadság egyik legjobb kombinációja. És az sem számít, hogy az egész társadalom azt közvetíti a nők felé nulla éves koruktól, hogy ez a legjobb, ami velük megtörténhet.

A társadalom, amelyik a kezdetektől azt érleli a nőkben, hogy annyit érnek, amennyire kívánatosak, de ez az értékük egyből meg is szűnik, ha szexelnek. A társadalom, amelyikben oké kihasználni fiatal nőket pár ezer forintért (már ha egyáltalán ilyen tényleg volt a Soundon), oké a társadalom több mint felét lekurvázni, oké nőket zaklatni az utcán, de nem oké, ha nők szexelnek. A társadalom, amelyik elvárja, hogy a nők szexuális tárgyak legyenek, aztán, amikor ezt a szerepüket betöltötték, magukra hagyja őket. Mint két ájult tizenéves lányt egy öltözőben, vagy egy ájult nőt a kocsik között, a belváros közepén.”