Magyar közöny

„Az Orbán-kormány a rendszerváltás óta nem tapasztalt ridegséggel hagyja az út szélén mindazokat, akik hatalmát sem biztosítani, sem kiszolgálni nem képesek. Miközben a propaganda az ellenkezőjét állítja, hagyják, hogy teljes országrészek csússzanak le a nyomorba, hogy társadalmi csoportok legyenek örökre kiszolgáltatva a közmunkának, és felzárkóztatás helyett a büntetés-végrehajtást küldik a nincstelenekre. Ebben a helyzetben viszont egyre többen nőnek fel odafigyelés, felvilágosítás, törődés nélkül.

Ők lesznek azok, akik nem tudják, mire vállalkoznak, amikor könnyű pénzt vagy olcsó hitelt ígérnek nekik, és mire észbe kapnak, rabszolgákként szolgálják ki a belőlük hasznot húzókat, vagy távoli országok pokoli börtöneiben rohadnak.

A sorsukkal szembeni általános közöny az, ami részben megengedi az Orbán-kormánynak, hogy mindig a nyomorgók kárára jusson pénz adókedvezményre, presztízsberuházásra, választási osztogatásra vagy éppen budapesti olimpiaálmokra. A közönyre épül választási stratégiájuk is.

De legalább tudjuk, mivel lehet legyőzni. Empátiával.”