Lehet Ön Is Rejtőzködő Milliárdos!

Van az a Facebook-mém George Orwellel. Ott az író fotója, rajta meg a szöveg angolul: „Figyelmeztetésnek szántam az 1984-et, nem egy kib...ott útmutató kézikönyvnek!”

Valaki posztolja Orbán Viktor Facebook-falára, legyen kedves! Mehet az angol változat is, nyugodtan. Soros Györgynek hála Orbán remekül tud angolul. Érteni fogja. Nyelvileg biztosan.

Hogy tartalmilag is érti-e majd, az már erősen kérdéses. Ahogy a médiája működik, az alapján a válasz: nem. A látszat legalábbis az, hogy ha Orbán az ön kegyeltje volt, esetleg épp ő csinált önből oligarchát, de már nem szereti, jó eséllyel besorsolják a TV2 új, „Lehet Ön Is Rejtőzködő Milliárdos!” című vetélkedőjébe. (Ha a neve S-sel kezdődik, kezdjen pakolni.)

Nézzünk rá a valóságra egy leszámolásokkal teli, kemény hét végén.

*

Kezdődött ugye Sorossal. Hirtelen ő lett a nép ellensége, aki fenyeget, aki a sötétben bujkál, rémhírt terjeszt, stb. Az egész habverés az orwelli receptet követte, egy az egyben a Goldstein-technikát láttuk, ami Sorosnak nem ártott ugyan, nekünk viszont annál inkább: a tömény, agyament propaganda sokkal nehezebbé tette, hogy értelmesen beszéljünk az agg multimilliárdosról. Pedig hálózata és ideái tényleg károsak sok szempontból, migrációs baromságai például kifejezetten. Mégis: az értelmes Soros-kritikának ezek után nehezített terepen kell boldogulnia. Fene akarja, hogy akár egy másodpercig is úgy tűnjön fel: csatlakozott ehhez a kampányhoz. Ahhoz a propagandához, amely képes átlépni minden logikán és középiskolás Soros-ösztöndíja miatt támadni Szél Bernadettet, például.

Mintha 1958-ban lennénk, komolyan. A helyszínt is látom: a Nagy Imre-per tárgyalóterme. Az egyik vádlott felveti: tehát a Nagy Imre-kormány bűnös tevékenységet folytatott, elárulta a népet. De akkor miért is nem ül a vádlottak padján Kádár János? Aki ugye szintén kormánytag volt. Értelmes magyarázat nincs, csak a vérbíró üvöltése. Aztán a kötél. Kötél ma nincs, de értelmes magyarázat se arra, hogy Orbán pontosan ugyanolyan Soros-ösztöndíja akkor miért nem gond. Azaz van: pont azért, amiért Kádár nem volt vádlottak padján. Mert nála volt a hatalom és neki dolgoztak a vérbírók, a pribékek.

Amúgy, csak úgy mellékesen, szóljunk néhány szót a dologról magáról is. Arról, volt-e bármi gond azzal, hogy Szél Bernadett, Orbán Viktor, Szájer József vagy Kovács Zoltán elfogadta annak idején az ösztöndíjat Sorostól? Nos, nem volt. Egyik esetben sem. Ezért is vérfagyasztó Orbán felvetése, hogy visszafizeti a pénzt, ha kell, meg hogy a többi fideszes is fizesse vissza, ha Soros kéri.

Nem azért kapták a pénzt, hogy tanuljanak? De. Tanultak? Igen. Akkor? Nos, egy esetben logikus a felvetés: ha kizárólag hűbérúr-hűbéres viszonylatban tudunk gondolkodni. Abban, hogy ha pénzt kapunk valakitől valamire, nem elég, ha arra költjük, amire kaptuk, rögtön lojálisnak is kell lennünk urunkhoz és éltetőnkhöz, egyet is kell vele értenünk örökre, netán a vallását is fel kell vennünk, alkalomadtán. Szomorú, hogy Orbán így gondolkodik, de nem csoda. Éppen így irányítja saját rendszerét is.

Sorosról mindenesetre az Andy Vajna-féle, közpénzhitelből vett és közpénzből visszafizetni tervezett vizuálpravda leforgatta Lehet Ön Is Rejtőzködő Milliárdos! című pazar vetélkedőjének első epizódját.

*

Rögtön a második részt aztán Spéder Zoltán nyerte meg. Azon szörnyülködött már találót Gazda Albert, nem ismétlem. A gond itt is az, ami Soros esetében. Akit látszólag ennyivel lehet csak támadni, hogy ugyanis gazdag és nagyon fontos neki a biznisz, meg hogy a felesége elhagyta, plusz: nem átall rövid gatyában tárgyalni... Szóval akit így akarnak meggyilkolni karakterileg, az nagyon jó ember lehet, nemde? Az új propaganda idiotizmusa éppen a valóságot takarja el. Magára vonja a figyelmet, az orwelli módszerre, amellyel dolgozik, arról meg el, hogy egyébként éppen itt volt az ideje Spéder orra buktatásának. (Nem véletlenül spédereztünk mi itt a Mandineren before it was cool.)

Spéder állammal való összebútorozásának sztorija eddig sem nagyon szolgálta a köz érdekét, hogy finoman fogalmazzunk, most viszont konkrétan újabb hetvenmilliárdot tervezett behúzni a bankocskájába a takarékszövetkezetek betéteseinek pénzéből. Na most, ha ezt Orbán engedte volna, Spéder bankja meg ennek ellenére is beleáll a földbe, mint minden évben, menetrendszerűen, simán kijöhetett volna ebből egy újabb Questor-ügy. Az tehát, hogy most rácsaptak Spéder kezére, hogy ejnyebejnye, kisfiam, azt a hetven milliárdocskát már nem nyelheted be, kifejezetten örömteli.

Mielőtt azonban nagyon elkezdenénk hajlongani Orbán Viktor nagysága előtt, amiért megmentette a betéteseket, tisztázzuk azért: ő volt az is, aki Spédert hozzásegítette a félállami oligarcha státuszához. Igaz, Gyurcsány volt az első, aki segített neki megszerezni az FHB-t, ám az már Orbán áldásával, tudtával ment az előző ciklusban, hogy Spéder lesz az ellen-Csányi, hogy ő kapja meg a Magyar Postát és a takarékokat. Ezért is humoros, amikor Demján Sándor megírja, hogy Spéder átverte a kormányfőt...

Ne nézzük már hülyének se egymást, se Orbán Viktort! Demján évekkel ezelőtt megírta már nyílt levélben, hogy szerinte gáz a takaréktörvény. Akkor bagóztak rá és helyzetbe hozták Spédert. Lehetne persze azzal takarózni, hogy azt még Simicska intézte, s hogy Orbán bele sem szólhatott, mi történik a Simicska-minisztériumban. Egy a bibi: a Spéder-Posta titkolózását lehetővé tevő törvényt nemrég, 2016-ban fogadták el. Spéderék meg még bőven állami cégeket privatizáltak tavaly ilyenkor, egy évvel a választások után. Ez ugyanúgy a törvények erejével ment, ahogy most Spéder kormányzati levadászása. 

*

Már hallom is, hogy de hát ez mindenhol így megy, hogy a törvények hátterében máshol is gazdasági-politikai lobbiérdekek vannak, nincs itt semmi látnivaló. Egyrészt nem így van, másrészt éppen hogy van látnivaló: ezek a borzalmas, a negyvenes-ötvenes évek kommunista propagandáját idéző műsorok. De tegyük fel, hogy tényleg két egyaránt számító, csalfa, pénzéhes nő közül választhatok csak. Az egyik a Német Politika, a másikat pedig Magyar Politikának hívják. Még ha belül ugyanolyanok lennének is, inkább van gusztusom a csinos, elegáns, bájos és illatos némberre, mint arra, aki még rusnya is és jó messzire szaglik. 

No, de ha már említettük az embert, akinek nevét nem olyan rég még nem volt szabad kimondani, hát forduljunk rá. Mert ő a harmadik. Az ő neve is S-sel kezdődik. Igen, persze: Simicska Lajos. Vele a Pravda-birodalom egyelőre legújabb tagja igyekszik elbánni: a Rádió 1 csillagháborús tervet eszelt ki a gonosz „Simi” ellen. Egy nyamvadt slágerrádió reklámját nem bírják megcsinálni enélkül! Persze, tényleg Simicska szerezte meg annak idején a Rádió 1 frekvenciáját, de ezzel nyomulni egy reklámban... Tényleg nem érzik. Kíváncsi vagyok, mikor jön majd, amikor leretusálják a képekről is, ahol Orbánnal látható – nem ártana egyébként, hiszen máskülönben csak eszébe jut valakinek, hogy ő sem magától lett az, aki. Orbán nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy szénné nyeri magát Fidesz-kormányok alatt és a tetemes hasznot elássa valahol. Jó sokat elásott, szóval félteni őt sem kell.

Ez az oligarchacsata legszebb vonása: ebben a drámában egyszerűen nincsenek jófiúk. Az erkölcsöt, a jót legfeljebb önigazolásra használják. „Ha nem én nyomom le őket, én, aki a ruszkikat mégsem engedném be ennyire, akkor ők nyernek és az rossz lesz az országnak.” Vagy: „Ez nem korrupció, hanem a rendszer lényege.” Esetleg: „Ilyen a politika természete.” Utóbbi egyébként igaz. Éppen ezért kellene korlátozni a politikát. A lényeg, hogy konfliktus van, ami nélkülözhetetlen a drámához, jó viszont nincs, aki győzzön, vagy elbukjon – ami pedig elengedhetetlen lenne a katarzishoz.

Az tehát itt nem lesz.

*

Akik mögött ugyanis nincs oligarcha, épp leléceltek a parlamentből. Schifferről már írtam, most meg Novák Előd húzta el a csíkot. Sosem hittem volna, hogy megsüvegelem egyszer ezt a visszataszító nézetrendszerű figurát, most mégis megteszem. Ha semmiben nem értünk is egyet, a tisztességet becsülöm. Maradhatott volna függetlenként a parlamentben, jogilag elmozdíthatatlan lett volna, mégis lemondott a mandátumáról, „csak” azért, mert esküt tett. Tisztességes volt tehát. Meg őszinte, amikor felvetette: ugyan, miért nem lehet a Jobbikban Simicska elszámoltatását kívánni? Na, vajon miért nem? Azért nem. 

A TV2-ben viszont lehet, sőt, javallott, tehát nem lepődnék meg, ha a vetélkedő harmadik részének épp ő, Lajos lenne a győztese jövő héten. 

Egy biztos: az új érinthetetlenek nem kerülnek majd képernyőre. Van, aki nyugodtan bizniszelhet letelepedési kötvényekkel, szerezhet magának metrómegállót; nem gond, hogy az ő érdekeiket tartja szem előtt a BKV is, amikor felújítja a hármas metrót: a grúz-izraeli páros pékségét, azt például nagyon fontos volt betervezni az új vonalra is. Azokét az SZDSZ-közelből átzsilipelt grúz-izraeliekét, akiknek egyébként ugyanolyan húsz éves szerződésük van, amilyen Simicskának is volt az oszlopaira, s amelyekről a főváros csodák csodája akkor vette észre, hogy ellentétesek a közérdekkel, amikor Simicska már kegyvesztett lett. Az új oligarchák haverjainak szerződéséről még mindig nem vette ezt észre a BKV és a főváros. Érdekes.

Kétségtelen persze: az új érinthetetlenek neve nem S-sel kezdődik.

Hanem mondjuk H-val, M-mel, esetleg V-vel.

Az enyém viszont...

Ajjaj...