„Több mint száz év telt már el a tragikus események óta, de még mindig tart a történelmi-politikai vita. Véget érhet valaha?
Ez nem olyan kérdés, amelyről más országok parlamentjeinek kellene dönteniük. Ez nem politikai kérdés. Sokkal inkább történelmi. Sokszor kértük Örményországot, hogy állítsunk fel együtt egy történelmi bizottságot. Ez Törökország és Örményország ügye. Miért kellene Németországot is bevonni? Vagy éppen Luxemburgot, amikor ez nem az ő problémájuk? Ha a kívülálló országok segíteni akarnak, azzal tudnak, hogy arra bátorítják a feleket, rendezzék a kérdést egymás közt, nem pedig határozatok elfogadásával. Törökországot és Örményországot kellene közvetlen párbeszédre biztatniuk!
Pedig az Európai Unióban már úgy tűnt, hogy végre sikerült egy működő migránsalkut megkötni, legalábbis az érkezők száma határozottan csökkent. A megegyezés is borulhat?
Érdekes, hogy a Bundestag döntése éppen akkor jött, mikor a Törökország és az Európai Unió közötti megegyezést kezdtük sikerrel végrehajtani, és úgy tűnt, a törököknek június végéig megadják a vízummentességet. Mostanában mindkét fél állandóan megvitatja, hogy folytassák. Mint tudja, Törökország számos terrorfenyegetéssel néz szembe, így nem változtathatunk a terrorellenes törvényeinken. Nem hátráltunk meg az uniós tagság elnyerését illetően sem, ez még mindig nagy jelentőséggel bíró és stratégiai fontosságú külpolitikai célunk. Ugyanakkor szeretnénk, ha alkalmaznánk a vízummentességet, és a visszafogadási egyezményt is. Másrészt azt is észben kell tartani, hogy a két egyezmény együttes alkalmazásáról volt szó. Ez se nem fenyegetés, se zsarolás. Ha az egyik fél nem teljesíti a kötelességeit, akkor nem lenne igazságos a másikat a ráeső rész elvégzésére kötelezni. De biztos vagyok benne, hogy találunk működő megoldást.
Ugyanakkor nem mindenki ért egyet abban, hogy Törökország »megérdemli« a vízummentességet. Sokan attól félnek, hogy törökök és kurdok árasztják el Európát. Joggal aggódnak?