Nem hátráltunk meg az uniós tagság elnyerését illetően sem, ez még mindig nagy jelentőséggel bíró és stratégiai fontosságú külpolitikai célunk. Interjú.
„Több mint száz év telt már el a tragikus események óta, de még mindig tart a történelmi-politikai vita. Véget érhet valaha?
Ez nem olyan kérdés, amelyről más országok parlamentjeinek kellene dönteniük. Ez nem politikai kérdés. Sokkal inkább történelmi. Sokszor kértük Örményországot, hogy állítsunk fel együtt egy történelmi bizottságot. Ez Törökország és Örményország ügye. Miért kellene Németországot is bevonni? Vagy éppen Luxemburgot, amikor ez nem az ő problémájuk? Ha a kívülálló országok segíteni akarnak, azzal tudnak, hogy arra bátorítják a feleket, rendezzék a kérdést egymás közt, nem pedig határozatok elfogadásával. Törökországot és Örményországot kellene közvetlen párbeszédre biztatniuk!
Pedig az Európai Unióban már úgy tűnt, hogy végre sikerült egy működő migránsalkut megkötni, legalábbis az érkezők száma határozottan csökkent. A megegyezés is borulhat?
Érdekes, hogy a Bundestag döntése éppen akkor jött, mikor a Törökország és az Európai Unió közötti megegyezést kezdtük sikerrel végrehajtani, és úgy tűnt, a törököknek június végéig megadják a vízummentességet. Mostanában mindkét fél állandóan megvitatja, hogy folytassák. Mint tudja, Törökország számos terrorfenyegetéssel néz szembe, így nem változtathatunk a terrorellenes törvényeinken. Nem hátráltunk meg az uniós tagság elnyerését illetően sem, ez még mindig nagy jelentőséggel bíró és stratégiai fontosságú külpolitikai célunk. Ugyanakkor szeretnénk, ha alkalmaznánk a vízummentességet, és a visszafogadási egyezményt is. Másrészt azt is észben kell tartani, hogy a két egyezmény együttes alkalmazásáról volt szó. Ez se nem fenyegetés, se zsarolás. Ha az egyik fél nem teljesíti a kötelességeit, akkor nem lenne igazságos a másikat a ráeső rész elvégzésére kötelezni. De biztos vagyok benne, hogy találunk működő megoldást.
Ugyanakkor nem mindenki ért egyet abban, hogy Törökország »megérdemli« a vízummentességet. Sokan attól félnek, hogy törökök és kurdok árasztják el Európát. Joggal aggódnak?
Meg tudná mondani, hogy melyik nép vagy ország nem érdemelné meg? Szerintünk mi »megérdemeljük« a vízummentességet. Az Európai Unió a visszafogadási egyezményhez kötötte a vízummentességet. Mikor Brüsszel vízumfeltételekről tárgyal Moldovával, Grúziával vagy Ukrajnával, először is kikötik, hogy el kell fogadnod a visszafogadási egyezményt, és akkor megkapod a vízummentességet. Ugyanezt mondták nekünk is: ha Törökország aláírja az egyezményt és megfelel a feltételeknek, megkapja a vízummentességet. Mára már kis híján az elvárások több mint kilencven százalékát sikeresen teljesítettük. Ha pedig ezt megtetted, akkor ki is érdemelted. Ha Törökország ma belépne az unióba, a hatodik legnagyobb tagja lenne. Viszonylag jó és fejlődő gazdaságunk van. A népünk jól képzett. A foglalkoztatottság szintje jó. Az üzletembereink nagyon sikeresek. Európai országokban vannak befektetéseik. Szemben az 1960-as évekkel, most egy fordított migrációnak lehetünk a tanúi Törökország és Európa között. Szóval miért ne érdemelné meg Törökország?”
Orbán Viktor telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, majd a német kancellár is kifejezte szándékát egy hasonló beszélgetésre. Közelebb kerültünk a békéhez, vagy még nagyobb eszkaláció várható?
Ma tartják a magyar–török kulturális évad zárógáláját Ankarában, ahol Orbán Viktor és Sulyok Tamás közösen képviseli Magyarországot.
Sok függ a szír lakosságtól és politikai erőktől, a globális nagyhatalmi szereplőktől. De az mindenképpen ígéretes, hogy Magyarország egész más helyzetben van most, mint a 2000-es évek elején.
Érzéketlen dolog lenne visszaküldeni őket Szíriába, aggódik a Politico, amely szerint már megint a „szélsőjobboldal” lát lehetőséget a helyzetben.
Gazdaságilag és politikailag is bonyolult folyamat jöhet.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Orbán Viktor telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, majd a német kancellár is kifejezte szándékát egy hasonló beszélgetésre. Közelebb kerültünk a békéhez, vagy még nagyobb eszkaláció várható?
