Hinnivaló

„Persze sokan voltak olyanok is, akik »jó szokásukhoz« hűen nem hittek a válogatottban, de számuk alaposan megcsappant a pótselejtező megnyerésével. Ám így is maradtak olyanok, akikben vallássá terebélyesedett a hitetlenség, és már csak a megosztásban hisznek: az Index hírportálon a meccs napján megjelent írás szerint bárki nyugodtan bevallhatja, hogy a magyar válogatott ellen szurkol, ugyanis »minden egyes Eb-pont a fideszes elit hamis önigazolását szolgálja«. Mindez azért érdemel szót, hogy lássuk, miféle lelki-szellemi mocsokból kellett kivergődnie a nemzeti válogatottnak ahhoz, hogy ma dicséretét zengje ország-világ.

A futball tanulható, de tehetség nélkül sokra nem megy vele az ember, mint ahogy hitehagyottan sem lehet előrelépni. Főleg egy nemzeti válogatott esetében, amely az összetartozás egyik legfontosabb jelképe. A két magyar gól, a három magyar pont, a csodálatos magyar visszatérés a futballelitbe mindazok sikere, akik hisznek önmagukban és közösségükben. Meg Királyban, Fiolában, Guzmicsban, Langban, Kádárban, Nagyban, Gerában, Némethben, Kleinheislerben, Dzsudzsákban, Szalaiban, Priskinben, Stieberben, Pintérben és a többiekben. A mieinkben.”