A szenvedély üzenete

„Úgy szól a mondás, hogy minden jó, ha a vége jó, ám a magyar futballsors ezen most csavart egyet. A vége nem lett jó, sőt, csúnya lett, hiszen a szép nulla-négyet még nem találták fel a sportágban, ám nálunk most mégis minden jó. Nagy különbségű vereséget így még nem ünnepeltek meg a világon sehol sem, mint ahogyan tették ezt a magyar szurkolók Toulouse-ban és itthon, bár pontosan tudom, az ünneplés nem ennek a belgák elleni meccsnek szólt. Eszembe jutott az a sok hivatalos levél, amelyet öt éve az MLSZ sajtófőnökeként kaptam a salvadori szövetségtől, amely 2012 nyarára makacsul meg akarta hívni a magyar válogatottat, hogy méltón ünnepelhesse meg a spanyolországi világbajnokság harmincadik évfordulóját. Első hallásra ez a mazochizmus minősített esete, hiszen mi akkor 10-1-re elvertük Salvadort, ám nem ez a lényeg: az országnak a részvétel is felejthetetlen ünnepet jelentett. (...)

Bernd Storck tizenkilencre húzott lapot vasárnap este, amikor a meccs hajrájára két csatárt cserélt be, de ez most balul sült el. Ám ez a magyar csapat végre nem megúszni akarta a meccseket, nem arra játszott, hogy kibekkel a belgákkal egy kis vereséget, hanem mert támadni, nem félt kockáztatni az egyenlítés, majd a szépítés érdekében, ami akkor is üzenetértékű, ha null-négy lett a következménye, és vasárnap este ezért maradt minden jó a vég ellenére is. A válogatott csodát tett az Európa-bajnokságon a tizenhat közé jutással, ám kérdés, az ünnepből mennyi szivárog át a magyar futball hétköznapjaiba most, amikor kezdődnek a nemzetközi kupák selejtezői, és hamarosan rajtol a bajnokság is. Csak remélni lehet, hogy kisvártatva nem érezzük úgy, mintha ezt a két hetet csak álmodtuk volna.”