Puskásék unokái

„Ezt a dicsőséges fekete-fehér korszakot zárta most le Bernd Storck és csapata, és ezért nem lehetünk elég hálásak nekik. Felpakolta a magyar labdarúgás nagyszerű korszakát (korszakait) az őket megillető helyre, a dicsőségterem legfelső, legfontosabb polcára, és azt mondta: mostantól az én csapatom lesz a vonatkoztatási pont. Végre nem arról kell hallgatnunk a nagy öregeket, hogy milyen volt, amikor Öcsi visszahúzta a labdát az angolok ötösén, vagy amikor Farkas Jancsi bevágta kapásból a braziloknak, meg amikor a Vasas elkalapálta az Intert a Stadionban, hanem mi idézhetjük fel büszkén: emlékszel, amikor Szalay estében berúgta az osztrákoknak? Amikor Dzsudzsi kettőt nyomott a portugáloknak? Láttad Ronaldo hisztijét? Stieber emelését? Te hol drukkoltál, amikor Elek telibe bombázta a kapufát?

Generációk kaptak végre futballemlékeket. Nem fekete-fehér, hanem színes futballemlékeket. Nem realos, barcás, bayernes, hanem magyar futballemlékeket. Röpke két hét alatt visszakerültünk az európai futballtérképre, Walestől Görögországig, Portugáliától Litvániáig nézték a meccseinket, szurkoltak nekünk vagy ellenünk, tanulták meg a játékosaink nevét.”