„Az LMP útelágazása és a Jobbik »néppártosodása« szerkezeti átrendeződést is ígér. Az LMP két irányban is mozdulhat. Panyi Szabolcs elemzése szerint mehetnek »kulturálisan jobbra«, felszíva a Fideszből kiábrándult, de balra csatlakozni nem akarókat. Kicsit kevesebb polgárpukkasztó molinó, de változatlan »harmadikutasság«, kritikai szellem a jelenlegi és a régi kormánypártokkal szemben is. Csak a jellemzés kedvéért: Navracsics bátrabb pillanatai, pártban elképzelve. Ha a néhány közéleti szólista médiaszereplésében, egy-két értelmiségi klubban felbukkanó európai konzervatív gondolat szervezeti keretet is ölt, már másképp néz ki a politikai térkép. Az Együtt esetében harcos korrupcióellenességgel párosult, és természetesen a liberálisokra is jellemző polgári gondolat sem maradna magányos farkas a párterdőben.
De az LMP-nek van másik továbbépíthető karakterjegye is, az antikapitalista, zöld elköteleződés. Ez viszont egyértelműen balra mutat. Csakhogy a demokratikus ellenzék táborát ma a bal-jobb világnézeti tagolásánál erősebben osztja meg a »régiek« és »újak«kulturális ellentéte. Előfordulhat, hogy a demokratikus táborban az MSzP és a DK két szomszédvára mellett, ha nem is közös pártban, de közös kultúrában kijegecesedik egy harmadik tömb, az »újak« fiatal, rendszerkritikus, a 2010 előtti és utáni kormánypártokat sem kedvelő konglomerátuma. Amely a fenntartások ellenére is alapvetően a rezsim demokratikus ellenzékéhez sorolja magát. És amelyben talán az eddigi képződményeknél több fantáziát és rokonízlést lát a civil ellenállás is. Jobb szerettem volna persze, ha bennünk, az MSZP-ben látja ezt, de eddig nem így történt. Igaz, az is lehet, hogy az Európa-krízis most áttematizál mindent. Az élénkülő szakszervezeti mozgalmak pedig a »régi« baloldalnak is adnak az ismertebb pályán együttműködési és bővülési lehetőséget.”