„A tiltakozók a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete által jegyzett nyílt levelet tűzték – idővel kockássá lett – zászlajukra. A »hermanosok« – ahogy a Tanítanék Mozgalmat kezdetben emlegették – oly sokat hivatkoztak a levélre, hogy azt hihetnénk, minden kockás párna alatt lapul egy, éjszaka is erősítendő a mozgalmárok elhivatottságát. De valóban emlékeznek még, mik voltak a követelések? Néha úgy tűnik, sokan akkoriban sem olvasták végig az írást, vagy nagyon komoly memóriazavarral küzdenek, mivel nem veszik észre, hogy éppen az általuk kritikusnak tartott kérdésekben azóta jelentős változások zajlottak, illetve zajlanak. (...)
Nem könnyű megfelelni ennek a kívánságnak, miközben éppen ők követelik a reformot, gyakorlatilag az oktatás minden területén. Az általuk sürgetett tananyagcsökkentéshez muszáj átalakítani az alaptantervet, és ez nem fog menni a tankönyvek jelentős módosítása nélkül.
Emellett meg kellene békélniük a gondolattal, hogy a világ folyamatosan változik, és amint az evolúciós sikerességet mindig a változáshoz való alkalmazkodás képessége határozta meg, úgy egy közösség, egy nép sikerének kulcsa is a változásokhoz való alkalmazkodás – most épp a rohamos és ugrásszerű technikai-informatikai fejlődést követve. Ilyen körülmények között régi tankönyvekhez és akár harminc éve elsajátított oktatási módszerekhez ragaszkodni, nem valami biztató jelenség…
»Szeretnénk a felnövekvő generációkat jól felkészíteni az élet kihívásaira, hogy képesek legyenek megfelelni a kor követelményeinek!« – írták a lázadás elindítói. Kedves kockás ingesek, kezdjék talán önmagukon, esetleg már a vakáció alatt!”