„A világ hatalmasai sem ok, sem cél nélkül nem szerveznek találkozót. S bár a tudathasadásos nyugati világ ma is a legfontosabb értékekhez sorolja a nyilvánosságot és a demokráciát, a Bilderberg-csoport »baráti«, »tudományos«, »magánjellegű« és ki tudja, még milyen jelzőkkel mentegetett összejöveteleivel szemben mégis megengedő. Egy ország jegybankelnöke vagy belügyminisztere, a globális cég vezetője ugyan mitől lenne magánember, ha olyan kérdések kerülnek napirendre nemzetközi szinten, amelyek földrészek sorsát hosszú távon befolyásolják? Szögezzük le: itt nem holmi világ-összeesküvés a bűn, hanem a nyilvánosság megvetése, ami önmagában súlyos demokráciahiányra vall. Drezdában három napig mindenki tudomásul veszi ezt a demokráciadeficitet, amellyel képmutató módon országokat vádolnak meg nap mint nap. A konteók rabságában vergődőknek azonban, ha ők valóban a nyilvánosság barátai, nem csak a Bilderberg-csoport titkos megbeszélésein kellene háborogniuk. Azon is el kellene gondolkodniuk, miért kellett a 270 milliárd forint jegybanki nyereséget – a törvény ellenében, amely szerint annak vagy a költségvetésbe, vagy a tartalékalapba kell kerülnie – alapítványokhoz juttatni a politikai befolyásolás deklarált céljával? És ugyanígy: azoknak, akik verték az asztalt, hogy közpénz lévén ennek a honi vonatkozásban hatalmas összegnek a felhasználása ne maradhasson rejtve a nyilvánosság előtt, fel kellene háborodniuk Bilderbergék magánkonferenciájának titkosságán is.
Mert vagy hívei vagyunk a nyilvánosságnak, vagy nem. Harmadik lehetőség nincsen.”