A putyinozás pótcselekvés

„Hallom, hogy manapság, idehaza sokan aggódnak azért, mert még mindig túl nagy a respektje Oroszországnak. Többször és több napot töltve, utazva és dolgozva a fővárostól távoli országrészeken, s ily módon gyakorlatilag elvágva a plurális hírszolgáltatás maradékától is, barátaimtól kellett megtudnom, hogy a bennünket Moszkva ármányaitól féltők nyilvánosan tették szóvá az elmúlt hetekben: a vehemens putyinozás szinte hatástalan. A károgók a Kreml manővereire, aknamunkájára fogták, hogy ilyen felháborító helyzet alakulhatott ki. Épp úgy, mint az átkosban, csak akkor a nyugati fellazítást kárhoztatták – gyakran még mindig ugyanazok, akik most az ellenkező irányból riogatnak a patás ördöggel.

Eltelt már vagy három évtized, de a propagandisták láthatón semmit nem tanultak. Ahogyan az akkoriaknak, úgy a mostaniaknak sem jut eszébe, hogy csupán az egyoldalú agymosásból volt és van ismét elegünk. A különbség a régi és a mai állapotok között az, hogy azóta – elsősorban az internetnek köszönhetően – nyitottabbá vált a világ. A korábbinál nagyobb réteg fér hozzá olyan információkhoz, amelyek nem kerülhettek, és ma sem kerülhetnek be a híreket a legszélesebb körnek közvetítő médiumokba. De vannak jó néhányan, akik nem sajnálják az időt arra, hogy különféle csatornákból tájékozódva összevessék a látottakat, a hallottakat, s ezek alapján alakítsanak ki saját véleményt.

Nem kell ehhez sem washingtoni adminisztráció, sem moszkvai boszorkánykonyha. Főleg nem kell hozzá a Kreml júdás pénze. Egyszerűen azért nem, mert szinte egyik pillanatról a másikra annyira valószerűtlenül ördöginek festették le a Kreml mostani urát, hogy az emberben gyanú támadt, és maga kezdett utána nézni a dolgoknak. Ennek nyomán jó magam először azt konstatáltam, hogy a nagy nyilvánosság előtti putyinozás tulajdonképpen az oroszországi rendszer antidemokratizmusát hivatott megbélyegezni. Jól ismert represszív befolyásolási technika ez, amivel a propagandista egy kifejezéshez, mozaikszóhoz, illetve mint jelen esetben egy személy nevéhez kapcsolja a bonyolult, nehezen áttekinthető dolgokat. Egyfajta sűrítéssel hoz létre a befogadókban módszeresen kialakított érzéskomplexumot, ami később, a névmágia hatását kihasználva, előhívható pozitív, vagy negatív indulatok kiváltására.”