Metrópótló

„Ezúttal a metróbeszerzésről derült ki, hogy bár látszólag mindenkit átvertünk, leginkább saját magunkat. Annak, hogy a használt kocsik felújítása helyett új szerelvényeket kapunk, akár még örülni is lehetne, ám hamarosan látni fogjuk, hogy ez a fejlemény sokkal több bonyodalommal jár majd, mint haszonnal. Egyrészt egy olyan konstrukciót vásároltunk meg (nem olcsón), ami már egy közepesen tisztességes versenyen is garantáltan elvérzett volna, ha új metróra szól a kiírás – hiszen a mai metrók ennél, amit vettünk, sokkal többet tudnak. Másrészt sikerült további érveket adni a versenyből ki-, illetve a pályázaton lemaradt tényleges és potenciális pályázóknak, meg a tendert tavaly óta vizsgáló ­Európai Bizottságnak: ha valaki ki akarja mutatni, hogy itt bizony átugrották a törvényeket, mostantól nem lesz nehéz dolga. Harmadrészt – és ez a legfájóbb – évtizedekre odaláncoltuk magunkat valamihez, ami már az első használatbavétel idején is elavult. Olyan, mintha új metró lenne, de valójában 30-40 évvel ezelőtti műszaki megoldásokat és színvonalat hoz. Mint az átkosban, amikor volt itthon metró, televízió és autó is – egészen addig így hittük, míg át nem léptük az osztrák határt, szembesülve vele, hogy valójában metró-, televízió- és autópótlókat használunk.

Az Orbán-korszak metrópótlóját már a magyar garázsban szerelik az orosz munkások, mi meg csak abban reménykedhetünk, hogy talán csak egy újabb korrupt beszerzést látunk, és gyanúsan ismerős húzásaikkal mégsem a huszonhat éve megbukott rendszer pótlóján dolgoznak a fejünk fölött kezet fogó üzletfelek.Évtizedekre odaláncoltuk magunkat valamihez, ami már az első használatbavétel idején is elavult.”