„Nagyon sok minden kavarog az embereben ilyenkor, nem is akarom én ezt szakmailag elemezni. Nálunk megsérül egy Kleinheisler László, és egy 37 éves Gera Zoltán nem játszik olyan fantasztikusan, mint az egész Európa-bajnokságon, miközben ellenfélnél meg bejön két olyan csatár, akik közül az egyiknél azon vitatkoznak, hogy harmincöt vagy negyven millióért menjen el az Olympique Marseille-ből, a másik meg gólt lőtt a Bajnokok Ligája döntőjében, és csak azért kerülhet pályára, mert már vezettek.
Köszönöm szépen az élményt amit itt átélhettem. Azt kicsit sajnálom, hogy kimaradtam abból ami otthon volt az elmúlt két hétben. Abból az őrületből, abból a futballélményből. Itt a csapat megmutatta mit tud. Újságíróként számomra soha nem adatott meg az, hogy egy magyar csapat, akárcsak valamilyen részsikeréről egy világversenyen beszámoljak. Úgyhogy tényleg csak a köszönet hangján beszélhetek. Állítom, magyar csapatot olyan ünneplés még nem fogadta soha, mint amilyen ezt a csapatot fogja. Függetlenül attól, hogy az elért eredmény csak az, hogy a legjobb tizenhat közé jutottunk.”