Mi is folyik hát Brüsszelben a lengyelekkel?

„A lengyel kormány azon állítása, hogy a Bizottságnak nincs joga »alapjogi kérdésekkel«foglalkozni, ennyiből tévedés. A brüsszeli testületnek – miként az Európai Parlamentnek is, nota bene, a tagállamok harmadának is – igenis jogában áll vélelmezni, hogy adott tagországban úgymond súlyosan és tartósan megsértették a jogállamiságot és az alapvető jogok érvényesítését. Kiindulásként pedig hivatkozásul szolgálhat ehhez az Alapvető Jogok Chartája, valamint az alapszerződés némely elvi alapvetése (mindenekelőtt a sokat emlegetett 2. cikke).

Mindezek alapján például a Bizottság is vélelmezhet, rákérdezhet, és végső esetben formális eljárást is kezdeményezhet (felkérve a tagországok összességét, hogy értsenek ezzel egyet és állapítsák meg a jogsértést ők is – ha ez nem valósul meg, már eleve nem működik az egész -, majd pedig ez alapján indítsanak eljárást a kérdéses tagtárs ellen). Közbevető megjegyzésként emlékeztetünk, hogy az utóbbihoz – a jogsértés tanácsi megállapításához – az érintetten kívüli összes többi tagállam egyhangú egyetértése szükséges. Ld. még a bejegyzést követő mellékletet.

Konkrétan, most a lengyel-ügyben a Bizottság még a tekintetben is körültekintően járt el, hogy markánsabb saját vélemény megfogalmazásával – vagy akár csak kilátásba helyezésével – várt addig, amíg az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság idén márciusban közzétette több ponton is kritikus véleményét. Ha elfogadjuk azt, hogy az Alapvető Jogok Chartája a Lisszaboni Szerződés óta az alapszerződés része, és hogy az ebben foglalt alapjogi elvárások tételes értelmezése az Európa Tanács hatáskörébe tartozó különböző konvenciókból is vezethető le, akkor a »Szerződés őrének« legalábbis is jogában áll felkapnia a fejét, ha az ET illetékes szerve jogsértést vélelmez egy EU-tagnál valami kapcsán.

Az a lengyel észrevétel viszont már jogos, hogy annak másfelől nincs semmilyen jogi jelentősége, ha a bizottsági kutakodást és ténymegállapítást (netán – végső esetben – feljelentést) megelőző munkafolyamatot már önmagában is a nyilvánosság tudtával, mintegy az előtt folytatják le, és az egészet elnevezik jogállamisági mechanizmusnak.

Az egész kapcsán az eredeti bizottsági elképzelés ugyan kezdetben más volt - mellesleg az EP akkori többségének az egyetértésével. 2014 márciusában, amikor José Manuel Barroso akkori elnök a már mandátuma vége felé járó Bizottság egyik utolsó látványos akciójaként bemutatta a koncepciót, még nem zárták ki annak lehetőségét (valójában nagyon is remélték), hogy alkalmazásához a tagállamok is felsorakoznak, és az új eszköz formálisan (vagy legalábbis félhivatalosan) intézményesülhet. Erre azonban nem került sor.”