A Magyarország elleni mérkőzés után döntöttek a német szövetségi kapitány sorsáról
Hosszabbítanának vele.
Most, amikor tényleg az egész ország szurkol, örül és gratulál, érdemes világossá tennünk: nem önmagában a sportra szánt pénz a túl sok. Annak elosztása lehetne sokkal-sokkal okosabb!
„Megérte a stadionok építésébe és a fociakadémiákba öntött pénz? Nem inkább az oktatást és az egészségügyet kellene rendbe tenni? Több stadiont vagy felújított kórházakat és elismerést a tanároknak, ápolóknak, orvosoknak? – Jó ideje vagyunk már ilyen viták (társas dühöngések) fültanúi vagy elkövetői, holott a fő kérdés nem pontosan ez. Sport vagy oktatás? Foci vagy kórház? Ez nem ilyen egyszerű. Az a kérdés, mennyit és hogyan fektet be az állam abba, hogy állampolgárai egészségesek, képzettek, fizikailag és szellemileg edzettek legyenek. Most, amikor tényleg az egész ország szurkol, örül és gratulál a fantasztikus játékhoz és a csoportelsőséghez, érdemes világossá tennünk: nem önmagában a sportra szánt pénz a túl sok. Annak elosztása lehetne sokkal-sokkal okosabb!
A jövőbe és állampolgárai egészségébe befektető állam elsősorban nem stadionokat épít, ahol húsz-harminc profi játékos játszik, a többi pedig nézi. Ne ez legyen a befektetés súlypontja! Állam és polgárai abban kössenek szövetséget, hogy az állam széles körűen támogatja és segíti polgárait abban, hogy mozogjanak: megőrizzék és javítsák egészségüket. Az állam igenis építsen futóköröket, sportparkokat, uszodákat! Létesítsen polgárai mind szélesebb köre által használható sportolási lehetőségeket! Kevés számú, sokmilliárdos projekt helyett, amely végül kevés számú élsportoló számára nyújt foglalkozásszerű mozgási lehetőséget, támogassa jobban azt, amit rossz szóval valaha »tömegsportnak« neveztek. Segítse polgárait mozgásba lendülni, vagy legalábbis ruházzon be abba, hogy polgárai mind szélesebb csoportjai mozogjanak, mozoghassanak. Írja hatalmas fehér betűkkel virítóan kék óriásplakátokra: »Őrizd meg az egészséged, mozogj rendszeresen!« Ösztönözze polgárát mozgásszegény életformájának megváltoztatására!
Támogassa a kerékpáros közlekedést, fejlessze infrastruktúráját! (Hozza a főváros főpolgármesterének tudomására, hogy ebben az ügyben most inkább hallgasson.) Ragadja meg a focisikerek okozta népi örömöt és jelentse be: a következő években street workout állomások, az ízületeket óvó futókörök, közuszodák, sportparkok százai nyílnak szerte az országban – kisvárosban, nagyközségben, megyeszékhelyen, a fővárosban egyaránt! Mert az állam azt akarja, hogy polgárai viszonylag alacsony költségráfordítással be tudjanak kapcsolódni a különféle mozgásformák és a sport világába. Mert ott nemcsak nézőként, szurkolóként, drukkerként van helyük! Mert az állam bölcsen belátja: polgárai egyaránt gazdagodnának közösségi élményekkel és hajtana nekik egyéni hasznokat! Mert belátja: a rendszeresen mozgó állampolgár egészségesebb, tovább él, jobban dolgozik, nehezebben betegszik meg (és esik ki a munkaerőpiacról), több adót fizet, javul a közérzete – az élethez is több kedve lesz!”