„Nem állítom, hogy a Botka László vezette Szegeden kiemelt módon kezelnék, nevelnék a menekülteket segítő, befogadó attitűddel rendelkező embereket. Bőven elég az is, hogy a civileket hagyják, hagyták tenni a dolgukat, és kevesebb teret engedtek a kormánypropaganda terjedésének. Ha ennyi is elegendő ahhoz, hogy az idegenellenesség láthatóan kisebb mértékben növekedjen itt, mint máshol, mi lenne vajon akkor, ha valaki fel merné végre vállalni, hogy káros az, amit a kormány tesz, és mutatna helyette egy másik utat? És persze a legfőbb kérdés: miért nem teszi ezt meg senki?
Ha az érem egyik oldalán a félelemkeltés ilyen hatékonyan működik – miért ne működhetnének a másikon a szolidaritásra, megértésre, befogadásra épülő üzenetek?
Az ugyanis a politikusok felelőssége, hogy milyen reflexekre építik fel kampányaikat. Csakhogy mindez hosszú távon a társadalom lélektanára is hat: minket treníroz szeretetre vagy gyűlöletre. De nemcsak a politikusok alakítják a közbeszédet, és a jövőben még fontosabb lesz, hogy mi is hallassuk a hangunkat. Mindazok, akik úgy gondoljuk, hogy a szolidaritásra, emberségre, az alapvető méltóság biztosítására mindenkinek joga van. Akár messziről jött idegen, akár itt született. Mert nagyon nem mindegy, hogy mi lesz ebben a lelkekért folytatott küzdelemben a végeredmény.”