A BREXIT okairól és lehetséges következményeiről

„Ha a britek többsége úgy dönt, inkább elhagyná az EU-t, akkor elsősorban új feltételeket kell megszabni ahhoz, hogy az Egyesült Királyság a közös piac része maradhasson, amelynek azonban borsos ára lehet (az innen való távozás drasztikusan csökkentené az ország versenyképességét és ellehetetlenítené a helyzetét a globális piacon). Az erről szóló tárgyalások várható hosszáról csak becslések vannak, de egyes szakértők szerint akár 2-3 évig is eltarthatnak. Mert bár készülnek egy ideje a forgatókönyvek egy hasonló esetre, de azzal a ki nem mondott vággyal, hogy soha ne kelljen őket élesben használni. Bizonyos vélemények szerint az ország távozása azonban jót is tehet az EU-nak, még akkor is, ha egyértelműen kárt szenvedne emiatt az eredmény miatt gazdaságilag és politikailag is. Ha ugyanis azok a forgatókönyvek válnak valóra, amelyek a várható negatívumok összegét becsülik nagyobbra, az elrettentő példa lehet mások számára: a tagsággal eddig járó előnyök elvesztése, a pénzügyi stabilitást és gazdasági kilátásokat is komolyan veszélyeztető bizonytalanság, és a kilépés mellett kampányolók által felkorbácsolt várakozások közepette a radikálisan javuló gazdasági fejlődés elmaradásával járó csalódottság: ezek mind valós veszélyek, amelyek láttán a többi, a kilépés gondolatával kacérkodó kormány vagy politikai erő erősen elgondolkodhat: megéri-e? Ha pedig a kilépés mellett kampányolók ígéretei szerint alakul minden, és az ország gazdasági és társadalmi problémáira tényleg az EU-tól való függetlenség lesz a megoldás (amit a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben rajtuk kívül kevesen látnak reálisnak), az komoly pofon lehet az európai projekt számára.

Azonban a bennmaradás melletti eredmény kihívásokat is állíthat az EU elé. Cameron példája ragadós lehet: az EU ellen belengetett, a nemzeti szuverenitást, az európai egység megkérdőjelezését és a félelmeket középpontba állító népszavazási javaslattal egyrészt a korábbinál kedvezőbb feltételeket sikerült »kizsarolnia« az EU-ból, másrészt egyelőre saját helyzetét is stabilizálnia sikerült. Ugyanakkor az Egyesült Királyság hagyományosan kivételes státuszt élvez az EU-ban történelmi és gazdasági okoknál fogva, és egyáltalán nem biztos, hogy más országok esetében is ugyanilyen eredménnyel és az EU ilyen mértékű jóindulatával és engedményekre való hajlandóságával zajlanának a tárgyalások. Másrészt a »bent« válasz (várhatóan nem túl nagy arányú) győzelme a mostani helyzetben ugyan lélektanilag megkönnyebbülést hozhat számos EU-s és tagállami vezetőnek, ugyanakkor minden korábbinál jobban bizonyítja majd a társadalom megosztottságát a kérdésben. Ezzel pedig az EU vezetésének számolnia kell, és az eddigieknél jobb válaszokat kell találnia az európai társadalmak számára az Unió előnyeit és egységességét megkérdőjelező politikai erők által megfogalmazott, de az állampolgárok által is érzékelt, valós problémákra.”