A PKP: lehetőségek kapujában

„A párt új vezetése -- helyesen -- felvállalja annak a terhét, hogy rétegpárt vagyunk, és se nem tudunk, se nem akarunk kielégíteni tömeges illúziókat. A polgárok pártja vagyunk -- röviden azoké, akik eltartják az országot szellemiekben és az adóikkal, többet tesznek be a közösbe, mint kivesznek onnan, idetartozónak tekintjük tehát az alulfizetett szellemi, pl. tanár, foglalkozásúakat is. A Fidesszel szemben nem akarjuk -- gyakorlatilag folyamatos hazudozás árán -- megszólítani az értékteremtésre nem hajlandó lumpeneket, se a (társadalom által eltartott) proletárokat, se természetesen az élősködő politikai bűnözőket. Az egykulcsos adó fenntartásával azt szimbolizáljuk, hogy egy társadalom nem teszi jól, ha kötelező szolidaritás révén (ami eleve fából vaskarika) bünteti a méltányos körülmények között (!) nagyobb értékteremtésre képes individuumokat -- más kérdés, hogy mivel méltányos körülmények nincsenek, addig, amíg nem közelítünk ezekhez (tehát nem lesz esélye mindenkinek hozzájutni közel egyenlő színvonalú oktatási és kulturálódási lehetőségekhez, amíg a törvény nem vonatkozik mindenkire egyformán stb.), addig fenn kell tartanunk a kötelező szolidaritás egynémely intézményét -- de ezt az adórendszeren kívülre telepítve.

A PKP vállalja a kollektivista-nacionalista oldallal szemben a személyes szabadság és felelősség, valamint a nemzeti pluralizmus és az alkotmányos patriotizmus nem etnicista látószögét; a progresszivista (ballib) oldallal szemben az életformák közötti értékelvű különbségtételt, a progresszivizmusra jellemző államelvű semlegességgel és egyenlősítéssel szemben a közösségi intoleranciákat és a társadalmi értékrend legitimitását, és szorgalmazzuk a mindennek megfelelő intézményes differenciálást (a zsidó-keresztény-liberális nyugati civilizáció minden eszközzel történő védelmének elsődleges szempontján túl); továbbá mindkét (alapvetően szocialista) megrögzöttséggel szemben hirdetjük a szabadpiaci kapitalizmus és a minél hatékonyabb, modernizáló állam koncepcióját.”