Üzenjük a fanyalgóknak: ezért jó ünnepelni a magyar válogatottat

„A magyar futball többévtizedes szétrohadása a kollektív magyar örömtelenség metaforája lett. Nekünk úgyse sikerül semmi, nem is érdemes hát megpróbálni – valahogy ez volt a közmegegyezés. Aki meg mégis nekiveselkedik, azt meg hallatlan merészségéért magunk rángatjuk vissza őrjöngve a mocsárba.

Két hétre e depresszív állapotnak vége lett, s ezt ennek a válogatottnak köszönhetjük. Az elmúlt időszak ráadásul nemcsak az ország hihetetlen sikeréhségére világított rá. A közös meccsnézések és az – erőszak nélküli – ünneplések váratlanul kialakuló koreográfiái a sokszor individualistának, gyanakvónak tartott magyarok közösség iránti igényét is megmutatták. Úgy kapaszkodott össze jobboldali a baloldalival, fővárosi a vidékivel és a határontúlival, idős a fiatallal, mint az a huszonhárom futballista, akiknek játékospiaci értéke körülbelül a nagycsapatok felszerelésének árával egyezik meg.”