A magyar futball többévtizedes szétrohadása a kollektív magyar örömtelenség metaforája lett. Nekünk úgyse sikerül semmi, nem is érdemes hát megpróbálni – valahogy ez volt a közmegegyezés.
„A magyar futball többévtizedes szétrohadása a kollektív magyar örömtelenség metaforája lett. Nekünk úgyse sikerül semmi, nem is érdemes hát megpróbálni – valahogy ez volt a közmegegyezés. Aki meg mégis nekiveselkedik, azt meg hallatlan merészségéért magunk rángatjuk vissza őrjöngve a mocsárba.
Két hétre e depresszív állapotnak vége lett, s ezt ennek a válogatottnak köszönhetjük. Az elmúlt időszak ráadásul nemcsak az ország hihetetlen sikeréhségére világított rá. A közös meccsnézések és az – erőszak nélküli – ünneplések váratlanul kialakuló koreográfiái a sokszor individualistának, gyanakvónak tartott magyarok közösség iránti igényét is megmutatták. Úgy kapaszkodott össze jobboldali a baloldalival, fővárosi a vidékivel és a határontúlival, idős a fiatallal, mint az a huszonhárom futballista, akiknek játékospiaci értéke körülbelül a nagycsapatok felszerelésének árával egyezik meg.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A korábbi szövetségi kapitány, Németh András elárulta a románok elpáholása után: keleti szomszédunknál még csak most járnak a magyar út elején.
Idén csodálható meg utoljára a látványosság.
A magyar válogatott a Golovin Vlagyimir-éra talán legjobb teljesítményét nyújtva 32–25-re nyert a női kézilabda Eb A-csoportjának rangadóján.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
