„Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy az Über olcsó. Ez az appal megtakarított működési költségen, meg a taxisokat sújtó extra kiadások elkerülésén kívül azért is van, mert az árak úgy vannak belőve, hogy azok egész jó kis bevételi forrásnak tűnjenek azoknak, akik meló után még szívesen bevételeznek pár ezrest.
Ugyanis az überezésből, mint főállásból nem igazán lehet megélni. Amint elkezdi az ember rendesen halmozni a kilométereket, ennek megfelelően karbantartani az autóját, illetve fizetni a megnőtt terhelés alkatrészekre gyakorolt hatásának költségeit, meg a havi ötvenezret, ha feltételezzük, hogy mindezt KATÁ-s vállalkozóként teszi, meg rájön, hogy tulajdonképpen nem akkor überezik, amikor kedve van, hanem amikor vannak utasok, kisvártatva arra is rá fog jönni, hogy valami alapvetően nem stimmel.
Az nem stimmel, hogy ez egy új üzleti modell, aminek a szexi neve sharing economy, a XXI. századi fősodor mögött egyéb tartalmi elemei régebbi időket idéznek. Az történik ugyanis, hogy ez a $62.000.000.000 (hatvankét milliárd dollár) értékűre becsült cég úgy vágott alá a taxik árainak mindenfelé a világon, hogy ennek költségeit elsősorban a »saját« sofőrjei fizetik meg. Vegyük észre: ha egy Über sofőrrel bármi történik, csak magára számíthat. Nem jár neki betegszabadság, nem jár neki táppénz, nem jár neki fizetett szabadság, egészségpénztár, fizetési előleg, felmondási idő, végkielégítés, baráti áras autószerviz, semmi, de még HR-est se kell fizetni, aki az ilyesmiket intézné. Felhalmozott tartalékok nélkül belecsúszni egy gazdasági totálkáros fiaskóba a kocsival egyet jelent a világ végével az überes sofőr számára.
Kicsit távolabbról szemlélve tehát van egy irdatlan nagy cég, akinek mondjuk tényleg kell jogászokat fizetni, meg – globális mércével mérve – egy maroknyi adminisztrációs csapatot, de azon kívül az app nagyjából mindent elintéz. Elsősorban azt, hogy minden bevétel (a hangsúly a »mindenen« és a »bevételen« van) 20%-a az Überé legyen. A konstrukció kellően előrehaladott szakaszában kinyírja a hagyományos taxizást, és egyszer csak nem marad más, mint a multi milliárdos cég, és a szarért-húgyért gürcölő, a végletekig kiszolgáltatott sofőrök, köztük az ostyavékony fizetett alkalmazotti réteggel, akik a seggüket verhetik a földhöz, hogy nem sofőrként kell megélniük.”