A magyar vidék újraszervezése – avagy három történet arról, mi ad okot a reményre

„A 2007 óta működő termelői piacon a Káli-medence környékén élő kistermelők árulják termékeiket. A kínálat bőséges: közel 200 standon válogathatunk az ételek-italok és a kézműves termékek között. Házi sajt, rétes, termelői lekvár, kolbász, kerámia, kézzel varrt ruhák és fajátékok – ahogy egy jó vásáron szokás.

Harmathy Ildikó biológus a régi piacok kultúráját akarta feléleszteni, ezért nyitotta meg Liliomkertet 2007-ben. Jó pár évvel korábban költözött el a fővárosból – gyökereihez tért vissza, dédanyja Káptalantótiban született. Harmathy Ildikó ikonikus figurává vált a piacra járók szemében – sorsa már születésekor összefonódott a piacozással, hiszen szülei háza a Veszprémi piactéren állt. A Liliomkert piac kezdetben valóban egy kert volt, az alapító saját kertje, ahol az első hónapokban csupán a régi falusi házak bontása során keletkezett építőanyagot, virágokat és sajtot árultak – az évek során azonban szépen kinőtte magát.

A különleges hangulatú piac sikere láttán több hasonló hely nyílt a Balaton környékén, például Hévízen, Gyenesdiáson, Balatonfüreden és Tihanyban is. Káptalantóti így is tartja magát. Ennek egyik oka a hely varázsa. A másik a szigorú működés: figyelnek arra, hogy jó minőségű és megbízható helyi termékek kerüljenek a vásárlók elé. A Liliomkerti Piac szabályzata meghatározza, mi számít helyi terméknek, milyen minőségű és típusú árut kínálhatnak az árusok. A hitelesség fenntartása kulcstényező. A Liliomkerti piac védjeggyé vált: a vásárlók megbízhatnak az eladókban. Az árusok tudják, hogy akár esik, akár fúj, a piac minden vasárnap nyitva van. A piac üzemeltetője pedig számíthat a termelőkre, akik mindig sokan és jó minőségű termékkel jönnek. A lassan tíz éve működő piac mára közel 200 család megélhetéséhez járul hozzá.

A Liliomkerti piac fontos találkozóhely a helybéliek számára, habár a fővárosból vidékre költözött vagy hétvégén idelátogató városi értelmiségiek adják a törzsközösséget. A termelői piac egy időn kívüli mini-univerzum a természetben. A városi létből zaklatottságából való kiszakadást kínálja, ha csak egy napra is.

A piacot  többször fenyegette a bezárás veszélye: egy szántóföldön indult, az engedély pedig valahogy nem tudott megszületni. Az alapító, a kofák, és a piac köré szerveződött közösség közös kiállása végül sikeresen megvédte a piacot. A káptalantóti melletti szántón agóra született.”