Mindig ellenzékben

„A Fideszről levált Magyar Nemzetet tavaly Kövér László ellenzékinek kiáltotta ki. Ezzel a párt részéről félreérthetetlen jelzést adott a jobboldali tábornak, a kormányzat szereplőinek, a közintézmények vezetőinek, hogy a Magyar Nemzet számukra áruló lett. S azért, mert a lap megszüntette az együttműködést a párttal, ellenségként ajánlott rá tekinteni. A tekintélyes fideszes politikus dühösen fogalmazott. Miközben ellenzékit mondott, ellenséget értett.

De hát milyen is legyen a közéleti sajtó egy demokráciában, ha nem mindig ellenzéki? Mi más lenne a dolga, mint hogy ellenőrizze a hatalmat, s hogy mindenkor arra törekedjen, hogy hitelesen és közérthetően mutassa be és magyarázza el az olvasóknak, mi történik körülöttük és velük? A képlet egyszerű. Ha egy újság barátja a politikai erőknek, akkor nem tud a tényekhez ragaszkodni, és képtelen elfogulatlanul tájékoztatni. Az ilyesmi nem újság, hanem valami más. A Magyar Nemzet tehát ellenzéki, de nem az ellenzéké.

Az óriási társadalmi fölhatalmazással kormányra jutott Fidesz azt demonstrálja, hogy a hiteles tájékoztatás a pártokat, a demokratikus úton megválasztott hatalmat és az ország vezetőit még mindig megoldhatatlan feladat elé állítja. Képtelenek tudomásul venni, hogy ez a tőlük való függetlenség nélkül megvalósíthatatlan. S ahelyett, hogy a törvényekben előírt tájékoztatási kötelezettségüknek tennének eleget, irányítani akarják az információáramlást. Ha valaki a jelenleg zajló évek történéseire, kormányzására később visszatekint, elborzadva látja majd, hogy a hatalom az ellenőrzés elkerülése érdekében folyamatosan kikezdi a sajtó függetlenségét. A Fidesz olyan, mint az amerikai mesében a láthatatlan varázsló, aki megszabja, mely dolgokon és miért szabad gondolkozni, pedig már mindenki számára kiderült, hogy a hangszórókból csupán egy akarnok és esendő ember hangja harsog.

Márpedig Ózra nincs szükség. Közpénzek tízmilliárdjai folynak el fölöslegesen újabb és újabb tévék, rádiók és lapok vásárlására, finanszírozására, életben tartására. A hatalom ránehezedik, nyomást gyakorol a nyilvánosságra, és akadályokat emel a közérdekű adatok áramlása elé. Az internet korában azonban ezek nem maradhatnak titokban. Előbb-utóbb minden kiderül, persze főként akkor, ha vannak olyanok, akik kiderítik.

A Magyar Nemzet ma a közhatalomtól és a pártoktól független újság. Függetlenségéhez nemcsak a tulajdonosa, hanem az alkotói közösség is ragaszkodik, tekintet nélkül a változékony politikai széljárásra. Nem fogja elrettenteni munkájától az, hogy folyamatos támadásoknak van kitéve. Nem fogja ellehetetleníteni, hogy kormányszervezetek, általuk befolyásolt intézmények és hatóságok megpróbálják eldugni előle az információkat. Mindent ugyanis nem lehet eltitkolni előlünk, olvasóink elől, ráadásul az információs blokád idővel egyre kínosabb.

Kövér László magatartása sok mindenre rámutat. A Fidesz egy olyan párt, amelyik nem tűri az ellentmondást. Félreérti, ha kritizálják, és hallgatásra akarja ítélni a tőle függetleneket. Az önálló gondolkodás és a saját hang elfogadhatatlan számára. A Fidesz valójában retteg a nyilvánosságtól, és visszaél demokratikus felhatalmazásával. A Gucci táskás figurák nemcsak azért irtóznak Pethő Sándor újságjától, mert az független, hanem azért is, mert polgári napilap. Sem kommunistázni, sem fasisztázni nem tudják. Nekik marad a Gucci táska, a Magyar Nemzetnek meg a polgári hagyaték: Kosztolányi és Babits, Márai és Krúdy – együtt, ellenzékben.

A szabad és független sajtó előtt nincs más választás. A pontos helye: mindig ellenzékben.”