És akkor Schiffer András leverte Vona Gábort

„Tényleg: az osztrák választás első fordulója előtt az elemzők zöme még sokkal különb teljesítményt várt a nagykoalíciós establishment embereitől, azzal, hogy Van der Bellen azért lenyomhatja őket. Erre jött Hofer, és elvert mindenkit. Az FPÖ-n kívüli osztrák világnak nagy szerencséje volt, hogy kaptak öt teljes hetet összeszedni magukat, és közös erővel lenyomni a mumust. Így sem sok hiányzott, hogy kudarcba fulladjanak.

Ami a fő, látszik, hogy nem magyar sajátosság a totális megosztottság. Ausztriában kétfajta radikalizmus versenyzett. Két kultúra, melyek között hatalmas a távolság. Az egyik persze szelídebb és nyitottabb, mint a másik, ám az világos: konkrét kérdésekre csak markáns válaszok adhatók ezentúl. Semmi nem mehet úgy tovább, ahogy azelőtt – és ez nem a jólét szintjén vagy a társadalmi-szociális vívmányok minőségén múlik.

Magyarországon sok minden van máshogyan. Itt a történelmi kihívások csak az egyik oldalt seperték el, úgy, hogy sehogy sem sikerül felnőnie a helyén semminek. A másik oldal alkalmazkodott. Előre – és egyelőre úgy tűnik, sikeresen. Hogy nem túl tetszetős, ami épül ezáltal? Ez van. A jó hír annyi, hogy a történelem ideges mostanában, ezért konszolidáció egy ideig nem lesz, jönnek az újabb kihívások. A kérdéseket fel kell ismerni, idejében, az értelmes és érvényes válaszokért pedig mindenkinek lesz módja megküzdeni.”