A neoliberális csúcselit kizárná a népakaratot

„Viszont így eljött az ideje annak is, hogy észrevegyük: az uniós és európai ideológiai fősodorhoz tartozó baloldali, liberális, zöld és újbaloldali politikusok már nem elsősorban demokraták, hanem főképp és meghatározóan neoliberálisok. De miért szakít a neoliberalizmus a demokráciával? Röviden szólva azért, mert a neoliberalizmus egy globális, kozmopolita, uralmi pozícióban lévő szűk elitnek az ideológiája. Ennek a pénzügyi, piaci, kulturális és politikai elitnek meggyőződése, hogy a világ problémái, válságai és törésvonalai csak egy koncentrált, globális irányítással oldhatók fel, ha ez nem történik meg, akkor a világ bukásra van ítélve.

Ugyanakkor e globális, kozmopolita, nemzetek feletti érdekkör szembetalálja magát a nemzetállamokkal, a nemzetállami szuverenitásigényekkel, szembetalálja magát a civil társadalmak, az állampolgárok akaratnyilvánításával, amelyek megmutatkoznak a választások során, a népszavazásokban, a különféle polgári kezdeményezésekben, aláírásgyűjtésekben, demonstrációkban és tüntetésekben. Az EU-s politikai elit, amelynek döntő része a globális erők informális képviselője, „ügynöke”, szembesül azzal a ténnyel, hogy terveik társadalmi és nemzetállami ellenállásba ütköznek.

Azt hitték, az hihették, hogy két fő tervük: az Európai Egyesült Államok létrehozása és Európa kevert vallásúvá és fajúvá tétele úgy hatol át az európai országokon, mint kés a vajon. Ebben tévedniük kellett, Európa közép-európai részének kormányai és népei, Európa nyugati felének pedig elsősorban a népei szembeszállnak a globális és kozmopolita elképzelésekkel. Ezért az ingerült és dühödt reakció Junckerék részéről: váratlan ellenállásba ütköztek, holott e szűk elit mögött áll pénz, paripa és fegyver – s persze a média. Ebben a számukra felháborító helyzetben elfelejtik a szép szavakat a hagyományos értékekről, s világosan kifejtik: európainak kell lenni, s nem demokratának. Másképpen: elitistának kell lenni, s nem demokratának.”