„A Mazsihisz Szeretetkórházában elhunyt Biszku Béla, egykori kommunista politikus, nem volt zsidó. Katolikus családból származott. Kérdés, akkor mit keresett a Szeretetkórházban.
(...)
Fogjuk a fejünket és nem értjük.
Tudjuk, persze, helyes és emberies, amit Heisler András mond, miszerint beteg és beteg között nincs különbség, és nem médiaszempontból, hanem rászorultság szempontjából vesznek fel betegeket, de mégis. Nem értjük, miért nem lehetett más kórházat ajánlani. Nem értjük, miért nem elővigyázatosabbak a Mazsihisz Szeretetkórházában, miért nem gondolkodnak előre, miért nem gondolkodnak a zsidó közösség érdekeinek figyelembe vételével?
Merthogy ma hírportálok százain jelenik meg együtt Biszku Béla és a Mazsihisz, valamint a Szeretetkórház neve. Százezrekben merül fel, aha, ez a Biszku is… Rohadt zsidó kommunista. Rohadt zsidók. Pedig nem. Biszku lehet rohadt kommunista, de nem zsidó. Katolikus, földműves családból származott.
Vajon miért kellett ezt a terhet a Szeretetkórháznak magára, illetve a zsidó közösségre húznia? Miért fogadták be azt a kommunista vezetőt, akinek történelmi felelőssége van 1956-os felkelők és egyszerű, szabadságra vágyó emberek – köztük netán zsidók – meghurcolásában, esetleg halálában? Miért?
Emberiesség? Orvosi kötelesség? Csak itt remélte gondozója biztonságban az egykori bűnöst, a ma magatehetetlen öregembert? Mert a zsidók nem fogják bántani?
(...)
Egy biztos: ez a gesztus nagyon sokak fejében kínos asszociációkat teremt a kommunista diktatúra bűneiben részes Biszku Béla és a zsidók között.
Ilyen erkölcsi kárt, mint amit ma Biszku nevének nyilvánosság előtti összekapcsolása jelent a Mazsihisz nevével, nemigen tud okozni antiszemita. Ilyen hülyeségre csak zsidók képesek. Mégoly emberiesek is.”