A pornó, mint az egyenlőség eszköze?

„A pornóiparnak változásra van szüksége, és ennek az elérésében a nők játszhatják a zászlóvivő szerepét. Fontos lenne, hogy az igényes, önkéntes színészeket foglalkoztató, az elkészülés és a terjesztés körülményeiben korrekt pornó minél inkább elterjedjen. Feminista oldalról sokszor kérdőjelezik meg ennek a lehetségességét: egyes vélemények szerint nincs önkéntes női szexmunkás, mind a patriarchális rend vak áldozatai és kiszolgálói. Liberális feministaként meggyőződésem, hogy ez a fajta paternalizmus a jószándék ellenére nem kedvez a nőknek: azért kell küzdenünk, hogy a nők szabad döntéseket hozhassanak, nem pedig azért, hogy a nekünk tetsző döntéseket hozzák.

A kényszerből fakadó szexmunkát fel kell számolni, és közben nem lekicsinyíteni azt, aki maga választja ezt a foglalkozást: a kettőt el kell egymástól választani és másképpen kezelni. Ha összemossuk őket, azt csupán egy lépés választja el attól, hogy az egyén szexuális vágyainak valóságosságát vitassuk el. Miközben a nők pornónézési szokásait vizsgálva láthatjuk, hogy éppen a leginkább férfisztereotípiákra pozícionált műfajokat kedvelik kiemelkedő mértékben. 

A nőmozgalmak célkitűzései között kell szerepeljen a szexuális egyenlőség, és ennek része kell legyen a megfelelő, nőbarát pornó is az ipar teljes felszámolására tett kísérlet helyett. A nőknek szükségük van a szexualitásuk szabad megélésére, akárcsak a férfiaknak, és ennek tagadhatatlanul masszív része a pornónézés. Arra kell törekednünk, hogy kimozdítsuk a műfajt az azt övező homályból, hogy az ipar kitermelje a tiszta, elfogadható, ellenőrizhető és felügyelt felnőtt filmeket, amelyek mindkét nem örömére lehetnek.”