Levonom a tanulságot

„Miután többetekkel értekeztem – ez számomra nagyon izgalmas volt és tanulságos – arra jutottam, hogy akár nyitva a bolt vasárnap, akár zárva, mindkét helyzetben csapdát fogunk találni. Sok munkavállaló kiszolgáltatottságból és nem szabad akaratból dolgozik vasárnap: dolgozik, hogy több pénzt keressen, és engedelmeskedik, hogy ne veszítse el a munkáját. Ti magatok mondjátok sokan, hogy kiszolgáltatottságból kényszerültök a vasárnapi bevásárlásra, azért, mert a hétköznapjaitokba ez egyszerűen nem fér bele. Ha nyitva lesznek újra a boltok vasárnap, a hétköznapok kiszolgáltatottsága, a mókuskerék, az időhiány nem szűnik meg továbbra sem számotokra, valamint a kereskedelemben dolgozók is vegyesen fogadják majd ezt az intézkedést, ki bánja majd, ki pedig örülni fog. A csapda tehát itt van: senkinek nem lesz több ideje, jobb az egészsége, a kedve, a kiszolgáltatottság érzése nem szűnik meg összességében.

Meglátjátok, ha kinyitnak vasárnap a boltok, nem telik el fél év, kettő, a többség ismét elégedetlen lesz. Mitől van ez? Mitől a sok depressziós ember, mitől a közel 700.000 alkoholista? Mitől a rengeteg tüdőrák, mitől a rengeteg méltatlan halál rideg kórházak falai között, mitől az erőszak, a szétváló családok, a kábítószerező, magukra hagyott kamaszok, mitől a sok jövőkép nélküli funkcionális analfabéta fiatal?

Egyedül azok tudnak változtatni, akikben van hit, tisztesség, jóakarat, alázat, és akik rendelkeznek olyan tudatossággal és tudással, amely segít átlátni, tisztán látni ezt a kaotikus világot, melyben békeidőben is szenved az emberek többsége.

Kívánom, hogy a magyar munkavállalók merjék érvényesíteni jogaikat, a munkáltatóik által kizsigerelt, megzsarolt, kijátszott, kiszolgáltatott dolgozók álljanak ki magukért: életükért, egészségükért, szabadságukért, a munkájuk után járó tisztességes és legális fizetésért, a családjukkal eltöltött értékes órákért.

Ugyanakkor bármilyen munkavégzésről legyen is, szó, azt csakis a tisztesség, emberség, az alázat és a szakmaiság vezérelje. A sekélyes tudású, rasszista, kiabáló, gyerekeket megfélemlítő pedagógusokból, a betegeket semmibe vevő, minden emberséget nélkülöző orvosokból és ápolókból senki sem kér!

A jóknak köszönet és hála!Őket becsüljük! Őket nagyon megbecsüljük!

Jó lenne egy olyan világ Magyarországon, amelyben megszűnik a kiszolgáltatottság. Egy olyan világ, amelyben ismerjük a kötelességeinket, de a jogainkat is. Amelyben képesek vagyunk betartani a szabályokat és amelyben számonkérhetjük jogaink be nem tartását. Egy világ, amelyben nem a pénzkeresés köré épül minden az életünkben, egy olyan világ, amelyben nem veszítjük el magunkat, életbe vetett hitünket, reményeinket.”