Fair play-díjas magyar sportoló: riválisa álmát teljesítve átengedte a világbajnoki indulást (VIDEÓ)
A korábban doppingolással vádolt, végül felmentett Ilyés Laura rajthoz állhat a budapesti vb-n.
A balliberálisok azonnal hajtóvadászatot indítottak Kiss és akkor már rögtön Gyárfás Tamás, Kiss főnöke ellen is. Az érvelés olyan, mintha a bűncselekmény tegnap történt volna és Kiss még nem bűnhődött volna miatta.
„A revolverújságírás legszebb hagyományait felélesztő privátkopó.hu nyilvánosságra hozta, hogy Kiss Lászlót, az úszók szövetségi kapitányát 55 évvel ezelőtt a bíróság börtönre ítélte nemi erőszak miatt. Az emberi jogokért és a jogállamiságért folyton barikádra álló balliberálisok újságcikkekben és a közösségi médiában azonnal hajtóvadászatot indítottak Kiss és akkor már rögtön Gyárfás Tamás, Kiss főnöke ellen is. Az érvelés olyan, mintha a bűncselekmény tegnap történt volna és Kiss még nem bűnhődött volna miatta. Kiss környezetében mindenki bűntárs, akinek szerintük osztozni kell a felelősségben. A balliberális megmondóemberek Kisst és pártfogóit hol kimondva, hol kimondatlanul fideszesnek definiálják, ezzel adva sajátos gellert magasröptű morálfilozófiai érvelésüknek.
A liberális elit jóvoltából ebben az országban elmaradt a rendszerváltás utáni igazságtétel, mert az akkor még nem létező és miattuk torzan született jogállamra hivatkozva, Sólyom Lászlóval az élen ezt megakadályozták. Majd miniszterelnök lehetett a pufajkás Horn és a D-209-es Medgyessy, noha ők és elvtársaik nem egy szerencsétlen fiatal lányt, hanem egy egész nemzetet erőszakoltak meg. Ők bíróság elé sem kerültek. És most ugyanezek a liberálisok, akik folyton a »jogállam leépítése«, a »fékek és ellensúlyok megszüntetése« miatt sápítoznak, lábbal tiporják a személyiségi jogokat és azokat az alapvető jogelveket, amelyeket úgy 150 éve komolyan illik venni: ugyanazért a bűncselekményért nem lehet kétszer büntetni, és az idő előrehaladtával létezik elévülés és a jogkövetkezmények alóli mentesülés. (...)
A konzervatívok emberképe szerint a bennünk lévő rosszal örökké harcban állunk. Néha elbukunk, ezért büntetést érdemlünk; lelkiismeretünk szavára hallgatva megbánjuk, amit tettünk, és legközelebb megpróbáljuk ugyanazt a bűnt nem elkövetni. Embertársaink ugyanígy küzdenek, és mivel tudják, hogy ők sem tökéletesek, megbocsátanak a vétkezőknek. Ez a kép tükröződik az európai civilizáció által kialakított jogelvekben. Csak a legsúlyosabb, az emberiesség elleni bűnök nem évülnek el, és azok is csak nem annyira régóta.”