Az AB döntése a levélben szavazásról védhetetlen, és árt a nemzetegyesítés magasztos céljának

„Az Alkotmánybíróság (AB) szerint nem alaptörvény-ellenes megkülönböztetés az, hogy az ugyanabban a külföldi városban tartózkodó két magyar állampolgár közül az egyik szavazhat levélben, a másiknak meg utaznia kell ehhez egy külképviseletre több száz kilométert. Akkor sem, ha a levélben szavazó soha nem tette be Magyarországra a lábát, míg az utazni kényszerülő ingázik a hazája és egy európai mosoda között, hogy a magyar gyerekének jövőt tudjon biztosítani. Ennél jobban nem is árthatna a határon túli magyarok ügyének az AB. (…)

A helyzet az, hogy ennek a mellébeszélésnek következménye van. Több évtizede követett alkotmányos elv, hogy ha az emberek közötti különbségtétel alapjogot érint, akkor ezt a megkülönböztetést komolyabban kell megvédenie az államnak, azaz jogszerűségét komoly indokokkal kell alátámasztania. Ha például szavazati jog gyakorlása tekintetében tenne különbséget, akkor azt nehezebb megvédenie, indokolnia, mintha a cigivásárlást tiltja életkori alapon. Cigivásárláshoz való alapjog nincs, szavazáshoz való van.

Alapjogok esetén történő különbségtétel alkotmányosságához az kell, hogy legyen másik alapjog vagy alkotmányos közérdek, aminek az érvényesítéséhez szükséges a különbségtétel. Nem alapjog esetén bármilyen ésszerű indok megteszi. Sejthetjük, hogy az AB nem tekintette alapjogi diszkriminációnak az esetet, hiszen nyilván nem lehet olyan alapjogot mondani, aminek érvényesüléséhez szükséges a levélben szavazás megtiltása az emberek egy csoportjának.”