Megkoronázzák

„Bár az én személyes véleményem az, hogy a magyar királyi koronának, amely egy nem teljesen tisztázott történetű és roppant hányatott sorsú műtárgy, a legjobb helye a Magyar Nemzeti Múzeumban volt, volna és lenne, azt is gondolom, hogy műtárgyvédelmi és közjogi értelemben is szinte minden hely jobb, mint a Parlament. A Vár sok szempontból kézenfekvő, még akkor is, ha az Orbán-kormány pazarló és múlthamisító elszántsága a jelenlegi kulturális intézményeket kiűzi onnan, és valamiféle kormányzati negyeddel vegyes palotareplikát ültet a helyükbe.

Egy dolgot viszont már az ötleteléskor ki kellene zárnia L. Simonnak: hogy a »hagyományőrzés« jegyében nem építenek a mai könyvtárépületben koronakamrát, és nem a rekonstruált Várkápolnában (amely már látszik a látványterveken) mutogatják majd a királyi jelvényt, együtt mondjuk a Szent Jobbal – ahogy az ­Horthy idejében szokásban volt. Mert van egy pont, ahol egyszerűen le kell állni. Ez az ország lenyelte a Kossuth tér harmatgyenge és rosszízű üzeneteket sugalló szoborkísérteteinek visszatérését. Beletörődött a Szabadság téri, a múlttal való szembenézést megtagadó megszállási emlékmű felállításába. Egyelőre oda se figyel arra, ami a Várban készül, mert nem méri fel a változás mibenlétét, és fogalma sincs arról, mennyi pénzét készülnek ebbe a megalomán rémálomba beleölni. De a koronának azért olyan helyet kéne találni, amelyet még véletlenül sem érthet félre senki.

Habony meg keressen a ládán, ahogy szokott, nem bánom.”