Vasárnapi boltnyitás: minek is örülünk?

A nagy vasárnapi boltzárellenesség után meglepő, hogy mégse akarja mindenki annyira a boltok újranyitását. Négy oldal, négy vélemény.

Hétfő reggel éppen az egyik belvárosi élelmiszerbolt lánc üzletében vásároltam, amikor a rádió bejelentette, hogy eltörlik a vasárnapi boltzárat. Először csak néhány eladó hallotta meg, majd később a többieket is hívták és mind érdeklődéssel követték a fejleményeket, nem éppen kicsattanó örömmel. Látszott rajtuk, hogy nem túlzottan örülnek a szabad vasárnapjaik elvesztésének. Azóta pedig az elégedetlenség csak erősödött, mivel elkészültek az új beosztások, új emberek felvétele nélkül.

Ezután a hvg.hu megkereste a nagyobb élelmiszerláncokat, ahol szintén nem éppen örömujjongással fogadták, inkább csak tudomásul vették a törvény eltörlését. Jelezték, a jövőben is jogkövető módon fognak eljárni. A Spar pedig a vásárlói visszajelzések alapján csak a szükséges áruházait nyitja ki.

Az utca embereit kérdezgetve sem találkoztam azzal az euforikus érzéssel, amire első körben számítottam. Legtöbbjük semleges volt a dologgal kapcsolatban, vagy kissé örült neki, de igazándiból megszokta már az áttervezett hétköznapjait.

Ha tehát a vasárnapi bolt-újranyitás egyik szereplője sem örül kimondottan az újrakínálkozó lehetőségnek, akkor tulajdonképpen minek is örülünk ennyire, mit is nevez az ellenzék győzelemnek?

Az ügyben megkerestem a MSZP-t, akik a szabad döntés létfontosságát említették meg. Tehát, hogy az emberek szabadon dönthessenek arról, hogy mikor mennek vásárolni. Azok az emberek, akik viszont közömbösen fogadták az újranyitás hírét. A párt a vasárnapi munkát dupla bérrel kompenzálná, hogy így egyenlőséget teremtsen. A dolgozók azonban nem az alacsony fizetés miatt vannak elkeseredve, hanem a szabad vasárnapjuk elvesztése miatt. A szabadságot, a dolgozó szabad napját pedig nem nagyon lehet pénzzel kompenzálni. Hiszen itt nem csak az alacsony fizetésről van szó, hanem arról is, hogy ezentúl nem fogja tudni a családjával, gyerekeivel tölteni a hétvégét. Pedig a gyerekek csak ekkor vannak otthon egész nap.

Mindenesetre most már nem kell aggódnunk, hogy ha vasárnap elfogy a kenyér vagy a tej, mert egy-két bolti eladó magánéletére fittyet hányva lemehetünk megvenni.