Gyógyítanék

„A nekik tett bérfelzárkóztatási és életpálya-ígéreteket nem teljesíti, az ágazat lerohadását nem lassítja, az ellátás személyi és emberi minimumfeltételeinek biztosítása érdekében nem tesz semmit. És – bár van egy Sándor Máriájuk, akinek az erkölcsi tőkéje mindenképpen meglenne egy tiltakozó mozgalom megszervezéséhez – csak hallgatnak, ami a pedagógusok nyílt lázadása idején napról napra érthetetlenebb.

A valóságban persze mindenre van magyarázat – ha nem túl szívderítő is –, az egészségügyiek némaságára több is. Az egyiket Cser Ágnesnek hívják és ágazati szakszervezeti vezető: ő az, aki szerint az egészségügyet a léthatárra lökő (és a lehetetlenül alacsony bérekkel szorosan összefüggő) tömeges elvándorlás, a fertőtlenítő- és kesztyűhiány, meg a kórházi ellátás gyanánt felszolgált üres zsemlék korában »érdemben lehet tárgyalni a bérfelzárkózásról«, tehát nincs itt semmi tennivaló.”