Válogat a szigor

„A törvény szerint »szabálysértés az az e törvény által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra«. Julika néni tíz kis csokor nárcisza nyilván hatalmas fenyegetést jelentett a társadalomra, ezért foglalták le. Csak a nárciszokat. A szintén eladásra kínált diót és zöld ágacskákat nem. Pedig Julika néninek ezek árusítására sem volt engedélye.

Budapest aluljárói tele vannak Julika nénikkel, aztán helyben lakókkal (mi a csodának hoztak jogszabályt a közterületek életvitelszerű használatának tilalmáról?) és olyanokkal is, akik »a kertjükben termett banánt«, »saját készítésű« bőrkesztyűt és hasonlókat árulnak háborítatlanul. Ez nem menti Julika nénit, némi visszafogottságra és alázatra kéne viszont intenie a közterületeseket.

Ők a történtek után bocsánatkéréssel tartoznak az idős asszonynak. Még akkor is, ha e lelketlen és jogilag aggályos eljárás végén mégis bűnösnek kiáltják majd ki. Bocsánatot kell kérni tőle azért a gyáva eljárásért, amellyel megalázták, és aminek semmi köze nem volt a közrendhez, a törvényességhez. Mert ha komolyan gondolták volna, hogy ha máshol nem is, de a Kossuth téren rendnek kell lennie, másnap is odamennek. Akkor, amikor a fél város által tudottan Julika néni ugyanott árulta virágjait, amikor biztosra vehették volna, hogy jogszerű intézkedésüket több kamera is rögzíti.”