„Antall József egész életét, különösen politikai pályafutását, szolgálatnak tekintette. Küldetéstudata volt, amit már kormányra lépésének első pillanatában érezni lehetett. Az 1990. április 8-i választási győzelem után azt mondta, kamikazekormányt alakít, mert a diktatórikus rendszerből parlamentáris demokráciát létrehozni, a működésképtelen szocialista tervgazdaságból szociális piacgazdaságot teremteni, a végletekig eladósodott, elszegényedett országban az embereknek jólétet, biztonságot garantálni csak az egész társadalmat kíméletlenül igénybe vevő átalakítással lehet.
Ugyanakkor valami titokzatos módon megsejtette, hogy személyesen is a rendszerváltoztatás mártírja lesz.
Amikor belépett elődje, Németh Miklós parlamenti dolgozószobájába, azt mondta, maradjon minden a helyén, nem kell időt és pénzt pocsékolni átalakításra, csupán egy gróf Batthyány Lajost – az 1848-as forradalmi kormány mártír miniszterelnökét (!) – ábrázoló festményt hozzanak a múzeumból, és akasszák fel a hosszú fal középső részén.
1990 őszén kiderült, súlyos betegség támadta meg. Tisztában volt azzal, hogy abban az időben nem volt senki más, aki folytathatta volna a rendszerváltoztatás történelmi munkáját. Hihetetlen akaraterővel dolgozott, gyógykezelését, amellyel akár 10-15 évvel is meghosszabbíthatta volna életét, alávetette miniszterelnöki tevékenységének.
Három és fél éven át lelki és szellemi értelemben is teljes értékű vezetője volt hazánknak. 1993-ban saját felelősségére, orvosai tiltakozása ellenére tért vissza a kölni gyógykezelésről, hogy teljesítse küldetését. Hitvallása szerint élt, amelyet így fogalmazott meg: »Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg nemzetemnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.« 1993. december 12-ig, korai tragikus haláláig tudta. Addig tette is.
Rendszerváltoztató miniszterelnökünk hazai elismertsége egyre növekszik. A nemzetközi porondon azonban már kezdetektől fogva felismerték történelmi szerepét, nagyságát. A brüsszeli Antall József-épülettől és emlékszobától a zágrábi Antall József utcáig és -szoborig lehet sorolni a példákat. Nincs messze az idő, amikor méltó helyére kerül a magyar történelemben is.”