Megyünk oda, ahová az Isten küld minket!

„Sok keresztény találkozón a KIE kávéházzal képviselteti magát. Van más húzóág is?

Emellett a húzóág azonban azt gondolom, hogy a nyári táboroztatás, így a Tappancs Táborok, amelyek rendkívül alacsony áron kínálunk, mert úgy gondoljuk, hogy nem szabad, hogy az anyagiak befolyásolják azt, hogy egy gyerek el tud-e menni nyári táborba vagy sem.

Emellett persze a csoportmunkák igen fontosak, kiemelném első körben a békéscsabai KIÉ-t, akik azon túl, hogy azért tagjai az országos KIÉ-nek, mégis ők egy önálló szervezeti egységet képviselnek és önálló programokat csinálnak: alkotóklub, szezonális programok, filmklub, Nyomkereső tábor...stb. Megnyugvás látni, hogy az egykor táborban résztvevő kisgyerekek most szerepvállaló munkatársakként is megjelennek a csoport életében. 

A fő gondja a vidéki csoportoknak az, hogy Magyarország elég centralizált, és a diákok otthonról elkerülnek a középiskola után, de ettől még nem jönnek létre a fővárosban újabb csoportok. Így elég nehéz ifjúsági munkát csinálni, hogy a csoportok ennyire képlékenyek.

De alá kell írnunk azt is, hogy nem kell erőltetni azokat a dolgokat, amelyek nem mennek, megyünk oda, ahová az Isten küld minket. De folyamatosan nyitva kell tartanunk az ajtókat, hogy ha lehetőség kínálkozik, akkor mi ott legyünk és be tudjuk tölteni a küldetésünket: az eredeti alapítási év óta (1883) is mindig ez volt a KIE fő célja.

Az „ébredő erő” az egyesületünkben a Vértesi KIE, ez a keleti határmenti Létavérteshez kötődik, az ottani református egyház a bázisa. Kiemelném még a balatongyöröki csoportot is, mert ők a legszebb fejlődést és a munkatársképzés legszebb iskolapéldájaként felmutatható csoport. Fennállnak és teljesen a saját lábukon állnak. Ők a Sóvárban gyűjtik a környező települések ifjait az alkalmaikra.

Fogalom a KIE életében Sóvár Balatongyörökön.

2005-ben nyertük meg az ingatlant és rengeteg közösségi önkéntes munka és adomány kellett a felújításához. A hivatalos megnyitón még esernyőkkel ültünk a vendégekkel a kertben elhelyezett székeken, voltak építkezési halmok és befejezetlen részek. Ma már pörgős az élet a Sóvárban. Marton Tamás rendkívül sokrétű munkát végez, istentiszteleteket szervez, fotókat készít, életet hoz a Sóvárba. Amellett, hogy ez az intézményünk teljesen önfenntartó, az egész környék ismeri és számol vele, itt tényleg mindig van élet!”