Az volt a tévképzetünk, hogy a rendszerváltást követően ez éppoly magától értetődő módon fog helyre billenni, s az addig hivatalos történelmi és irodalmi kánon, az emlékezetpolitikai és nyelvpolitikai erőtér meg fog változni. Nem ez történt.
„Ameddig ez a munka nincs elvégezve, addig a társadalom kollektív tudatában, lelkében, mindezek mélyrétegeiben nem történik meg a rendszerváltás. Holott a rendszerváltás valódi értelme a felépítményen (demokratikus intézményrendszer kiépülése és működése stb.-stb.) túl csak ebben találhatja meg igazi értelmét.
Rákosiék majd Kádárék piedesztálra emelték a Tanácsköztársaságot, annak minden hóhérát, gyilkosát, csatornatöltelék gazemberét ( a franciák ugyanezt megtették a jakobinusokkal!), és ezzel párhuzamosan –hiszen így szükségszerű!- kiátkozták, kriminalizálták, embertelennek nyilvánították és láttatták a Horthy-rendszer egészét. Az egyenlet mindkét oldala szemenszedett hazugság és történelemhamisítás, még sincs semmi változás. (…)
Az igazán kínzó kérdés, hogy miképpen lehet elegendő a teljes kiátkozáshoz az »antiszemitizmus« vádja, még akkor is, ha nem csupán vád, és miért nem számít, ha valaki valódi gyilkos volt, amennyiben »baloldaliként«, kommunistaként vált gyilkossá?
Hogyan lehetséges, hogy a magyarországi baloldal a mai napig engesztelhetetlenül gyűlöli Herczeg Ferencet, Tormay Cecilt, Nyírő Józsefet, Wass Albertet, Szabó Dezsőt, Prohászka Ottokárt, de még Mindszenty Józsefet is? Gyűlölik az emléküket, gyűlölik az életművüket, de Korvin Ottóval nincsen semmi bajuk. S valószínűleg Kun Bélával és Szamuelyvel sincs, csak ezt nem merik még hangosan kimondani, s ez lenne a rendszerváltás sikere…
A legárulkodóbb momentum pedig Lukács György feltétlen tisztelete.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Lakatos Márk-botrány: újabb gyomorforgató részleteket tárt fel egy fontos tanú.
Ezt hívják kettős mércének és sumákolásnak.
A fickó az összes becsületsértő, dehumanizáló jelzőt napi szinten felvonultatja. Értsd: emberek halálát kívánva mocskos szájú gyalázkodást folytat.
Az ukrán hírszerzés szerint az orosz–észak-koreai kombinált egységek egy nap alatt mintegy 200 katonát veszítettek.
