Seveneves

„Most azonban nem tudok mit kezdeni a könyvvel: Stephenson úgy viselkedik, mint egy lelkes óvodás, aki fejébe vette, hogy homokvárat fog építeni. Berohan a homokozóba és épít és épít és épít, elmélyülten, komolyan, készül az életmű, a gyerek nem eszik, nem iszik, nem beszél a többiekkel, megszállottan épít. Ebben a kétszáz oldalban szinte semmit nem tudtam meg a szereplőkről, minden a fizika körül forog - tíz oldalból egy a karakterek leírása, három a problémafelvetés és hat a probléma fizikailag hihető megoldása. Ha a Ringworld kilencven százaléka orbitális fizika lett volna, elsírom magam: Teela, Nessus, Speaker nélkül nincs Ringworld, de karakterek nélkül van Seveneves.

De legyen, a gyerek homokozni akar - azonban az, hogy előtte fel sem öltözik, fogat sem mos, nem is reggelizik, már kifejezetten aggaszt. Egyszerűen hozomra el kéne hinnem, hogy ha az emberiségnek két éve van hátra, akkor mindenki él tovább, mintha mi sem történt volna? Niven a Lucifer's Hammer-ben meglegyinti a Földet egy üstökös csóvájával és úgy omlik össze az épített világ, mint a kártyavár - de a Forge of God sem bánik kesztyűs kézzel az emberiséggel, azonban a Seveneves-ben erről semmit nem tudunk. Az emberiség egyre jobban megtölti a Földet, így is komoly probléma a megélhetés, a munkanélküliség, a mélyszegénység - ha az emberek egy nap úgy kelnek fel, hogy nincs több távlati céljuk, akkor mi marad? Ha megszűnik az életfogytiglan és a halálbüntetés súlya, akkor mi történik az emberi társadalommal? Hány millió embernek szűnne meg a munkája? Az egy emberöltőre kalibrált kipusztulás a Children of Men-ben olyan sötét jelent épít, hogy a mai napig beleborzongok - ehelyett Stephenson harminc oldalon keresztül magyarázza, hogyan fognak az oroszok felfújható lufikban éldegélni az űrben.”