Kölnről és a nemi erőszakról

„Kölnben megmutatkozott, hogy politikai fegyverként használják a nemi erőszakot az ide érkező iszlamista férfiak az itt lévő európai férfiak ellen. Ebben a harcban a nő csak eszköz, a politikai dominancia eszköze. Ez ellen fel kell szólalnunk. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha visszatérünk az eredeti kérdéshez, és elmondjuk, hogy Joan Didion sugalmazása bár elméletileg igaz, gyakorlatilag pont az igazság ellentéte. 

Olyan társadalomban kívánunk élni, ahol a szexuális aktus demisztifikálva van és kikerül a patriarchális értelmezés alól, ahol a nemi erőszakot a testi erőszak csak egy fajtájának tekintjük. De amíg ez nem valósult meg, addig nem szabad úgy tekintenünk rá. Amíg látszik, hogy ez a hatalomról szól, a férfidominancia legelemibb bemutatásáról, addig igenis külön kell kezelnünk a többi erőszaktól. Azoknak, akik így próbálják bemutatni a dominanciájukat, vagy relativizálják az ilyen erőszakot, meg kell mutatnunk, hogy a toleráns európai kultúra tud nemet mondani. Legyen az német polgármester asszony, aki szerint ezentúl a nőknek karnyújtásnyira kell járniuk, vagy legyen az egy kölni imám, aki szerint az egészről a lányok tehetnek. Őnekik nincs bocsánat. Nincs együttérzés. Morális ítélet van. Fentről lefelé, hierarchikus módon, a kérdést nem kontexualizálva. 

Heller Ágnes tavaly áprilisban a Germanwings tragédia kapcsán azokról szóló cikkében, akik szerint a pilóta cselekményeit is a depresszió társadalmi stigmájában kell értelmeznünk, a következőt írja: »Úgy érzem, hogy elvesztettük morális érzékünket. A bűnt nem nevezzük bűnnek, a gonoszt nem nevezzük gonosznak. Hogy nem csak azzal védekezünk a hasonló esetek ellen, hogy mostantól fogva egyedül nem ülhet senki sem a pilótafülkében (autóbuszt is lehet a szakadékba vinni), hanem azzal is, hogy a morális felháborodásunkat minden ceremónia nélkül, határozottan kifejezzük. (…) A gonosz betört langyos világunkba, s mi nem tudunk vele mit kezdeni.«  Ugyanezt ajánlom mindenkinek a kölni tömeges szexuális erőszak után hónapokkal. Tegyük ezt meg mindig, amikor ilyen történik. Ne féljünk magunktól. 

A radikális iszlamizmus uralma alatti társadalmak morálisan rosszabbak, mint az európaiak, mert ott még kevesebb ideje, erőforrása és ezért eredménye volt a nőmozgalomnak, hogy közös politikai kísérlet tegyen arra, hogy a nők egyenlően tudjanak a férfiakkal közösen a társadalomban részt venni. Mi ezt a kisérletet megtettük. Köln a radikális iszlamizmus kisérlete volt arra, hogy a mi feminista állításunkkal szembeni politikai akaratát kinyilatkoztassa. Verjük vissza.”