Pillantás a VIP-páholyra

„A VIP-szektorban tripla népsűrűség, mint a stadion egyéb helyein. Az üvegfalak mögötti páholyba nem is látni be, csak a fehér abrosszal letakart kerek asztalok vehetők ki, néhány elegáns formájú pohárral, és egy mereven, szinte vigyázzban álló pincér alakja, kezében tálcát tart, karja előírásosan derékszöget zár be a törzsével, másik hátratéve. Kint, az üvegfal előtt áll a kormányfő. Jobb vállával egy oszlopnak dől, fedezékbe húzódik a szél elől, nyakát is behúzza a nagy sportkabátba. Talán az ő arca a legkomorabb. Szinte durcás. Vagy haragos. Összefonja maga előtt a karjait. Mellette Eperjes színművész, hátratett kézzel, lesütött szemmel áll fegyelmezetten, mintha temetésen volna. Kicsit odébb a Video­ton vezetői, Kovács Zoltán igazgató, Garancsi tulajdonos. Búskomoran.

A műbőr fotelokban a házigazdaklub milliárdos elnöke, a vállalkozózseni Mészáros és Mészáros Lőrinc, az MLSZ-elnök, a nemzetközi igazgató, a szövetségi kapitány, kisebb szakmai stáb. Majdnem alszanak. De lehet, hogy tényleg. Vagy halottak.

Még néhány szupermega-milliárdos és hivatásos Orbán után koslató. Néhányuk magával cipelte ladyjét. A ladyk sportosan elegánsak, frissen a fodrásztól, de nem túlöltözve persze. Az ő arcukon értetlen szenvedés. Mert oké, hogy van ára is annak, hogy a ház ura, a kicsim, akivel majd két hét múlva Seychelle­ről szelfizünk, olyan ügyesen talicskázza hazafele a miriádokat, de hát ez így, ahogy van, mégiscsak értelmetlen, fájdalmas, szomorú. Talán az is átsuhan néhány agyon, hogy nem éri meg. (...)

Aztán persze kiegyeznek magukkal, jókedvük ugyan ettől sem lesz, de ha osztanak-szoroznak, arra jutnak, hogy mégis jobb lesz így: dideregve, szomorúan, de mocskos gazdagon.”