A legszabályosabb gavallér
Kétszáz éve, 1824-ben született Podmaniczky Frigyes, Budapest legendás városépítő és -szépítő személyisége, fővárosunk „vőlegénye”. Vele kezdjük Pest-budai arcok sorozatunkat.
Hogyan lehet ma Magyarországon megmenteni a fáinkat, a parkjainkat, ha azok az „ingatlanfejlesztés” útjában mertek növekedni száz évig vagy annál is tovább?
„Vagyis a döntés másnapján meg lehet kezdeni a fák kivágását, s akár a fellebbezési határidő lejárta előtt – a mai korszerű technikával, emelőkosarakkal, láncfűrészekkel – hamar elvégezhető irtás után másodfokon is hajlandók meghozni a ligeti fák halálos ítéletét – jó pénzért, utólag is.
Tehát most nem azt a kérdést boncolgatom, kell-e a kormányzati funkcióknak a Várba költöznie, kellenek-e új múzeumépületek a közparkba (ezt a Vár és a liget kérdését összekapcsoló Varesliget.blog.hu honlapon szavazó tömegek is megkérdőjelezik), hanem azt, hogyan is lehet ma Magyarországon megmenteni a fáinkat, a parkjainkat, ha azok az »ingatlanfejlesztés« útjában mertek növekedni száz évig vagy annál is tovább. Van-e mód egyáltalán cselekedni valamit a védelmükben, ha a drágán megfizethető fellebbezésnek semmi halasztó hatálya, vagyis értelme sincs?
A Kádár-korszakban volt egy fekete-fehér tévéfilm, »A 78-as autóbusz útvonala« volt a címe – ha jól emlékszem. Ott az emberek fölmásztak a fákra, s a testi épségüket kockáztatva védték a fák épségét, s megakadályozták, hogy kivágják azokat. Az játékfilm volt, egy filmbeli játék. Ami most történik, az maga a valóság! Feketén, fehéren...”